Idén is, csakúgy, mint tavaly, ellátogattunk a Nemzeti Színházba Budapestre, de ezúttal azért, hogy megtekintsünk egy darabot Örkény István művei közül.

Kirándulásunk október 4-ére esett, Simonné Keszei Anita és Grodvaltné Martos Veronika tanárnők voltak a szervezők, ill. kísérők.

Először Budán az egész osztály megnézhette a plakátkiállítást a Bikás parkban. Rengeteg képet készítettünk a vicces feliratokról, melyek aktuális politikai kritikát mutattak be. Ezután kettévált a csapat: akik nem akartak sétálni, az Aréna plázában töltötték szabadidejüket, viszont mi többiek osztályfőnökünk idegenvezetésével egy kisebb városnézésre indultunk. Le is fényképezkedtünk a Dohány utcai Zsinagógánál. A séta fáradalmait kipihentük a Múzeumkert cukrászdájában egy csésze kávé mellett. Majd együtt indultunk busszal a színházba. A műsor előtt még volt időnk felszaladni a Zikkurat kilátó tetejére, ahonnan rá lehetett látni a Dunára.

Az előadás 19.00 órakor kezdődött. A Tóték című színdarabot néztük meg, ami azért volt különleges, mert a beregszászi Illyés Gyula Színházból érkeztek a színészek és Vidnyánszky Attila rendezte. Sokak szerint érthetetlen volt a produkció, hangzavar és káosz uralkodott a színpadon, viszont véleményem szerint megrázó élményt nyújtott az őrnagy Trill Zsolt alakításában. A színpadon párhuzamosan zajlottak az események, mert Örkény színműve mellett a korabeli rádió hangján aktuális politikai narráció is megjelent. Érdekes volt közelről látni a színészi játékot, sőt a színészek néha még ki is szóltak a közönségnek.

A hazaút előtt még egyszer megtekinthettük a látványos, kivilágított színházat és gyönyörködhettünk benne. Én azt gondolom, hogy az utazás mindenkinek tetszett. Számomra mindenképpen pozitív élmény volt, ugyanis én most először jártam a Nemzeti Színházban, a gyönyörű panoráma a Dunára pedig örök emlék marad.