Az utazásunk egy több héttel előbb leszervezett dátumra esett, ami nem volt más, mint december 11-e. A 6.45-ös vonattal indultunk. Ez egyesek számára egy szombati naphoz képest pokolian korán volt, viszont előretekintve a nap további részére, mindenki nevében mondhatom, hogy megérte ilyen hamar útra kelni. Indulástól érkezésig a vonatút időtartama 3 óra volt, ami nagyon gyorsan eltelt, köszönhetően a jó hangulatnak.

Első állomásunkat metróval közelítettük meg, ami a Budapest fanatikusoknak talán az egyik legnagyobb élmény volt, a társaság másik fele pedig hősies küzdelmet vívott a mozgólépcsőktől való félelemmel. (A kisföldalatti, azaz az 1-es metró gyönyörű). A Városligeti Műjégpályára megérkezve a hangulat magával ragadó volt. Ahhoz képest, hogy rengetegen voltak, hamar megkaptuk a korcsolyáinkat. A további műveleteinkről viszont... - hogy is fogalmazzak: az osztály fele korcsolyabajnok, a másik fele viszont a koripálya aznapi esési statisztikáit az egekbe repítette ezalatt az egy óra alatt. Egy dolog biztos, akár tud az ember korcsolyázni, akár nem, egy élmény volt. A tea gőzölgő illata, amit a pálya mellett lehetett  kapni, a mosolygó emberek vidám kacajai, az új ismeretségek az osztályunk közösségét előre vitték.

Testünk átmozgatása után jött a lelki és szellemi felfrissülés is a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Nyilván egy tinédzsert 2021-ben nehezebben motivál a múzeum szó, és a szó átlagos értelmezésében kevesebb agytekervény dolgozik a fejekben, és nem éppen az agy élvezetekért felelős területei dolgoznak meg érte, hogy feldolgozzák. Viszont ez frenetikus volt. Én személy szerint múzeumokba is szeretek járni, azonban ez nyerő volt tényleg mindenkinél. A tárlatvezetést egy korban hozzánk közelebb álló hölgy tartotta, akiről sugárzott, hogy tényleg szeret tárlatot vezetni. Nem volt szokványos, és nem a sablonos hazánk és költőink dicsőítése volt a célja, hanem hogy megismerjük Petőfi Sándor igazi, emberi oldalát. Interaktív volt a kiállítás, így az osztály hatlamas örömmel és alázattal vett részt Petőfi tinder profiljának az elkészítésében. Összegezve, volt korcsolya, Petőfi Sándor életrajza…. hiányzik még valami? Igen, a nap lezárása, természetesen.

A fárasztó és eseménydús nap végén sokan a Vörösmarty téren az adventi vásárban ittak forró teát vagy csokit, míg a többiek inkább meleg ételt választottak. Haza a hat órás vonattal jöttünk, ami egy kis csapat számára alvással telt, egy másik kis csapatnak hangos zenehallgatással, míg a többiek nyugodtan beszélgettek a nap eseményeiről.

Köszönönöm szépen ezt az élményt az egész osztály nevében!