« 2019. augusztus »
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31
Tinódi Gimnáziumért Alapítvány Kréta - elektronikus napló High-tech Biolabor
A+ A-
Színházba járunk…

Iskolánk közel 10 éves hagyománya, hogy diákjaink színházbérletet vásárolnak a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaira. Egy-egy tanévben négy előadás kerül be a diákbérletbe, és 50-80 tanulóval, valamint néhány kollégával minden alkalommal busszal utazunk a megyeszékhelyre.

Színházba járni mindig izgalmas dolog. Hiába ismerünk például egy kötelező olvasmányt vagy olvassuk el az adott mű történetét, sosem tudhatjuk, hogy a rendező hogyan dolgozza fel azt, milyen megoldásokkal, eszközökkel, díszletekkel próbál hatni közönségére. Minden előadás kivált bennünk valamilyen érzelmet, és miután legördült a függöny, még utána is sokat beszélgetünk róla.

Ilyen volt február 20-án Denis Kelly: DNS című előadása is, melyben ártatlan fiatalok játéka fordul át kegyetlen durvasággá, mely végül társuk életébe kerül. Mindannyian érzékelik a történtek súlyát, eluralkodik rajtuk a pánik, majd közösen keresik a kibúvót tetteik következményei alól. Nincsenek felnőttek körülöttük, akik leállíthatnák őket vagy akiktől segítséget kérhetnének, mert talán nem is akarnak. A közösséghez tartozás mindennél erősebb. Sok kérdést vet fel maga a mű, amelynek bemutatója nagy hatással volt ránk.

Hogy ez a „nehéz súly” egy kicsit könnyebb legyen, ebben volt segítségünkre Matusek Attila, a darab rendezője, a színház fiatal és tehetséges színésze, akinek ilyen téren ez volt az első munkája. Az előadás után ugyanis egy beszélgetésre hívott bennünket. Kíváncsi volt arra, milyen érzéseink vannak a látottak alapján, mi a véleményünk a történetről, előfordulhat-e nálunk hasonló eset, illetve a csoportokhoz, egy kisebb közösséghez, bandához tartozás milyen szintű kapocs lehet a fiatalok között. Büszkén mondhatom, hogy gyerekeink nagyon aktívan és véleményüket vállalva szóltak hozzá a beszélgetéshez, mondták el gondolataikat, néha még saját tapasztalataikat is.

A kiváló színészi játék, az ötletekkel teli rendezések – a nem is mindig (hagyományos értelemben) szórakoztató előadások esetében is – rendkívül hatnak ránk, és lehet, hogy csak idővel érik meg bennünk egy darab, de mindig megfogalmazzuk: nagyon jó színházba járni!

Szijártóné Lepsényi Ildikó
szervezőtanár