« 2017. október »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31
A+ A-
Ballagás

A ballagó 12.B osztály

A ballagó 12.C osztály

A ballagó 12.D osztály

A ballagó 13.A osztály

A ballagók tarisznyája

Farkas Gergő 13.A osztályos tanuló szavalata (Váci Mihály: Ha érdemes - ha nem)

Szakács Eszter 12.B osztályos tanuló szavalata (Varró Dániel: Kicsinyke testamentum)

Hajas Bálint 11.B osztályos tanuló a gimnázium történetében eddigi legeredményesebb diák (az OKTV-n német nyelvből országos 2. helyezést ért el)

Fanfár

Simon András 12.B osztályos tanuló a legkiválóbb végzős diáknak járó Medvegy Antal-díjat veszi át

Simon Gergő 12.D osztályos tanuló szavalata (Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk)

Hevér Mihályné igazgató búcsúztatja a végzősőket

Kondora István Sárvár város polgármestere a végzős diákokat búcsúztatja

Énekkar

 

Az ittmaradó diákok nevében

Fülöp Csilla Iringó 11.B osztályos tanuló beszéde az együtt töltött évekről

 

Tisztelt Egybegyűltek, Szülők, Tanárok és Kedves Ballagó Diáktársaim!

 

Fülöp Csilla Iringó 11.B osztályos tanulóÖsszeszorult szívvel köszöntelek most Benneteket az utolsó közös „munkanapunkon”. Három éven keresztül léptem be Veletek ugyanannak az iskolának a küszöbén reggelente. Három évig voltatok Ti a „nagyok” a mi szemünkben, s most itt állok és zavartan búcsút veszek Tőletek. S hogy miként? Beszédemre két alternatíva merült fel bennem: vagy könnyesen emlékezünk az elmúlt esztendőkre, ez esetben kockáztatjuk a lányok sminkjét, vagy pedig megpróbálok egy kis ösztönző útravalót csomagolni nektek. Én inkább az utóbbi mellett döntöttem: apró ajándékcsomagokkal igyekszem megtölteni batyutokat.

Nos tehát következzen a ballagók 8 pontja, avagy mit kívánjunk mi, mit kívánhatok én az érettségi előtt és a felnőtté válás vonalán táncolóknak?

1. kívánság:

Legyen hitetek! Egy erdélyi író mondta egyszer, hogy „az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.” Szerintem bármi lehet az a valami, amiben egy ember hisz, de legfőképpen saját maga legyen az.

2. kívánság:

Álmodjatok! S ezeket vegyétek igenis komolyan, akármilyen hóbortnak tűnnek, mert így nőnek majd valósággá! A saját szállodádra vágysz? Keress fel egyet, nézd meg a működést és hozd létre a sajátodat. Álmod a Forma1? Akkor remélem, már van jogosítványod és tudod, mi az a dupla diffúzor. Filmsztár akarsz lenni? Irány a casting! Johnny Depp se Jack Sparrowként kezdte.

3. kívánság:

Legyen elegendő erőtök, energiátok! És nem csak fizikailag, hogy a bevásárlásból elbírjátok a kosarat, hanem lelkiekben is, hogy még a megfoghatatlan ólomsúlyok is piheként legyenek ott a vállatokon.

4. kívánság:

Kívánok társakat az életetekbe, hogy legyen kivel megosztanotok élményeiteket és átélni azokat. Hiszen mekkora örömöt okoz, ha szeretteinkkel együtt éljük át, ha éppen felvettek egy iskolába vagy az olyan kis semmiségnek tűnő pillanatokat, mikor hullócsillagot látunk elrepülni.

5. kívánság:

Légy magabiztos! Az emberek tisztelik, megbecsülik az ilyen embereket, s így jobban érvényesíteni tudod terveidet.

6. kívánság:

Egy kalappal… mármint szerencsét! A sok-sok tudás mellé, amit megszereztetek (vagy amit meg kellett volna szereznetek) az iskolánkban és majd fogtok a további életetekben, kell a szerencsés kéz, a szerencsés személyiség. S ha úgy álltok hozzá a dolgokhoz, hiszem, hogy magatokhoz vonzzátok azt.

7. kívánság:

Mosolyogj! Ha nem is mindig segít, de könnyebb az élet, ha jókedvvel, optimistán áll hozzá az ember. S az önfeledt pillanatokból válnak a legfényesebb emlékek majd. Úgy gondolom, együtt töltött időtök során is jó néhány ilyen fényes morzsa hullott le. S talán ezekre gondoltok vissza a legszívesebben. Egy ismert színész szavaival élve: „Mindig hálás vagyok a nevetésért, kivéve, amikor az orromon jön ki a tej”. S legyetek ti is hálásak ezekért a pillanatokért.

8. kívánság:

Küzdjetek és soha ne adjátok fel! Megfelelő hozzáállással, kitartással a legkisebb kavics is sziklává válhat. „Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.” – hangzott el egy közkedvelt filmben.

Ezek voltak tehát az én kívánságaim számotokra, kedves végzősök. Tiszta szívemből remélem, hogy a sikeres érettségi vizsga után egy sikeres élet lesz a birtokotokban. Végezetül Örkény István egyperces novellájával szeretnék búcsúzni Tőletek.

„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”

Fülöp Csilla Iringó
11.B osztályos tanuló

 

 

A búcsúzó osztályok nevében

Csonka Fruzsina 12.B osztályos tanuló köszön el az iskolától, a tanároktól és a diáktársaktól

Csonka Fruzsina 12.B osztályos tanuló

„Nekem ne mondd, hogy határ az égbolt,
miközben lábnyomok vannak a Holdon”

…hangzik az idézet, mellyel most önökhöz szólnék és mellyel az érettségiző diáksereg elbúcsúzik a Tinódi Sebestyén Gimnáziumtól.

Vajon ez az idézet hány embert késztet arra, hogy elgondolkodjon a saját holdjain? Vajon hányan képesek mosolyogni rajta irónia nélkül? Azt hiszem, nagyon kevesen. Természetesen értem, hogy miért van ez így. Sodródunk a rohanó világban, fáradtan, csalódottan... és még ha egy boldog pillanat is töri meg szokványos életünket, talán észre sem akarjuk venni és elfelejtjük, hogy van egy holdunk, vannak álmaink és vágyaink.

Tisztelt Igazgató Asszony, kedves vendégeink, diáktársaim! Nekem sokan és sokszor mondják, hogy tudok ennyire optimista lenni, mindig mosolyogni és – a fiatalok szlengjével élve – mindig pörögni. A válasz egyszerű: mert én is el szeretnék jutni a holdra…

… mert mindig is volt egy holdam. Egy sajátom, amely csak nekem fontos, amelyről talán mások nem is tudnak, hiszen nem is kell, hogy tudjanak. Ez a hold napról napra változhat, formálódhat: néha egy kiadós alvás képében jelenik meg, olykor pedig életünket meghatározó eseményeket jelent. Négy évvel ezelött is volt egy holdam… most pedig itt állok önök előtt és büszkén elmondhatom, hogy sikerült meghódítanom.

Általában több cél, több hold is lebeg a szemünk előtt. Célunk volt, hogy tinódis gimnazisták lehessünk. Boldogok vagyunk, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraink embersége, szeretete elegendő életerőt adott nekünk a mindennapokban való helytálláshoz, küzdelmekhez. S most még boldogabbak lennénk, ha a vizsgák után sikerülne felvételt nyernünk olyan egyetemekre, főiskolákra, melyről mindig is álmodtunk és megtalálni azt az utat, amelyen boldogok lehetünk. Mert Juhász Gyula szavaival élve:

„Lehet, hogy gyenge még a hangunk
Lehet, léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, a jót akarjuk.
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van.”

Bár vidéken élünk, egy kisvárosban, a gimnáziumunktól megkaptuk mindazt, amellyel versenyben maradhatunk. Mert két dolgot adhat egy jó iskola: gyökereket és szárnyakat. Gyökeret, melyek táplálnak és biztonságot adnak, és szárnyakat, melyek messzire juttatnak el. Kedves Igazgató Asszony és kedves tanáraink! Köszönjük… azt hiszem ez a legkevesebb... Az a munka, az a sok erőfeszítés, melyet önök fektettek és még ma is fektetnek a mi álmainkba… az egy kiegyenlíthetetlen számla. Soha nem fogjuk tudni viszonozni a rengeteg szeretetet és tudást, amelyet kaptunk.

132 diák... ennyien állunk most összesen önök előtt és ennyien búcsúzunk most iskolánktól és annak nagyszerű tanáraitól. Ha ezt megszorozzuk körülbelül kétszer ennyi „holddal”, kétszer ennyi kívánsággal és elvárással NAPONTA, amelyet aztán megszorzunk négy évvel… hát: emelt matekosként, elnézést kérek… ez körülbelül:…sok. Nagyon sok. És kedves Tanáraink, önök ezt mind teljesítették. Nem tudtunk olyat kérni, kívánni vagy várni, amelyre elutasító választ kaptunk volna.

Van egy kedvenc idézetem, amely számomra nagyon fontos és igazán sokat jelent. Ezekben a percekben – mikor négy-öt év emlékeit, fáradalmait, szerelmeit és élményeit próbáljuk magunkban egy csokorba gyűjteni, elbúcsúzni valamitől, ami eddig életünk megszokott medre volt és nyitni egy teljesen új világ felé – talán e sorok helyén valók lesznek.

„Az ember a múltra épít, a jövőből él és a jelent használja arra, hogy elfelejtse mind a kettőt.”

Köszönjük, hogy eljuthattunk e csodás holdra, hogy a Tinódi Sebestyén Gimnázium diákjai lehettünk… és kedves diáktársaim! Ez eddig jó mulatság volt, de most jön a férfimunka… az érettségi. Ehhez mindenkinek sok szerencsét, szüleinknek pedig türelmet és kitartást kívánok!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Csonka Fruzsina
12.B osztályos tanuló

 

 

 

A ballagó diákok nevében

Sáray Petra 12.C osztályos tanuló köszön el a várostól

 

Tisztelt Polgármester Úr, kedves végzős diákok, ünneplők és ünnepeltek!

Sáray Petra 12.C osztályos tanuló

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a ballagó évfolyam nevében búcsúzzam városunktól. Nem komoly, hivatalos hangon, hanem amolyan deákosan.

Sárvár városa mindannyiunk életében meghatározó. S habár az évfolyamba sok vidéki jár, bátran kijelenthetem, hogy Sárvár bizonyára az ő szívükbe is belopta magát. Itt, a vár udvarán az évszázados falak számunkra életünk pillanatait jelentik. Erről a polgármester úr is biztosan sokat tudna mesélni, mint egykori tinódis diák. Sylvester János itt nyomtatta az első Bibliát, Tinódi Sebestyén szerzette históriás énekeit. Ma pedig péntek esténként az AZK koncertekre járhatunk a pinceklubba. De jól van ez így, mert így bennünk válik eggyé a szép régmúlt és a 21. század jelene. Ezek az élmények befolyásolják az embert, hiszen ha valahol jól érezted magad, oda mindig is visszavágysz. A vár, a fesztiválok és előadások, kiállítások és ünnepélyek helyszíne, de nagy találkozásoké és új vagy régi barátságoké is. Ezek a szép emlékek soha nem fognak kifakulni, ebben biztos vagyok.

Sárvár megtanít minket, gimnazistákat arra, hogy vállaljuk a múlt és jelen örökségét. S kaptunk ehhez támogatást bőven: sport és kulturális lehetőségeket, melyeken diákjaink részt vettek. A Szeibert pályázat, minden évben az év ígérete, a nagy versmondás, a forró nyári estéken az énekkaros szereplések, a városnak adott műsorok. A vidéki tanulók számára is nagy lehetőségek voltak ezek, így lett a város mindannyiunk életében meghatározó helyszínné.

A mai egy komoly nap számunkra, mert ez a nap azt is jelenti, hogy már csak valamivel több mint egy hónap és végleg elhagyjuk iskolánk, persze csak mint diákok. Mint diákok hagyjuk el ezt az intézményt, és mint felnőttek indulunk el a nagyvilágba, az egyetemekre, főiskolákra, képzésekre, mindenki az elképzelései szerint. Vannak, akik külföldre utaznak és ott folytatják tanulmányaikat, mások a magyarországi oktatást választották.

Szétszéledünk. A családok útjára engednek egy gyermeket, a barátok elengedik egymás kezét, egy szerelmespár útja szétválik. Búcsúzik több mint 100 diák. Akik most vállukon batyuval, kezükben virággal állnak velem szemben. Nem könnyű ez senkinek.

Történetünk helyszín szempontjából keretes szerkezetű, ahogy az irodalomtanáraink mondanák. A harmóniát megbontja ez a kis bonyodalom, az elválás, de könnyű, ha úgy mehetünk el, hogy tudjuk, itt mindig lesz helyünk. Nemsokára már úgy térünk vissza, mint orvosok, menedzserek, jogászok, gazdaságisok, tanárok, vagy elvégzünk képzéseket, kozmetikusok, szakácsok leszünk. De a városról, a gimnáziumról, az élményekről, a barátokról sosem feledkezünk el.

A végzős diákok közül sokaknak Sárvár a szülővárosa, a többieknek pedig a diákság éveit felidéző város. Így mind reménykedünk, hogy úgy, mint eddig is, tanulmányaink után, lesznek további lehetőségeink ebben a virágzó kisvárosban.

Végezetül, ha mégis könnyes-komolyra sikerült a búcsúzás, kérem, nézzék el nekem. Kedves kísérő tizenegyedikesek, jövőre ti álltok itt, ti búcsúztok, így jegyezzétek meg ti is:

A búcsú mindig fájdalmas,
De nem örökre válunk el,
Ne feledjétek: emlékezni mindig kell.
Menjetek, mert a nagybetűs élet vár rátok,
Viszlát régi jó tinódis diákok!

Köszönöm a figyelmet!

Sáray Petra
12.C osztályos tanuló

 

 

 

Fényképek