Idén május 18-19-én került megrendezésre a XV. Földtudományi Diákkonferencia Miskolcon. A versenyre május 17-én indultunk délben és jó pár óra vonat-, metró-, villamos- és buszút után megérkeztünk a miskolci egyetemvárosba. A konferenciára érkező diákoknak, és a felkészítő tanároknak egységesen a szállás a miskolctapolcai Park Hotelben volt, ahol az első este próbával telt el.

A projektem Kincs, ami nincs: A hévízi gyógyiszap nyomában címet viselte, amely a híres gyógyászati termék előállításáról, felhasználásáról és újrahasznosításáról szólt. A gyógyfürdőből kapott terméket korábban a gimnázium laborjában biológiai, kémiai és fizikai vizsgálatoknak is alávetettem, az eredményeket tartalmazta előadásom.

Másnap két szekcióban tartott a konferencia. Az eredményhirdetés előtt körbevezetettek bennünket a földtudományi kar tanbányájában és megtekinthettük az ásványkiállítást. Ezután tudtuk meg a verseny eredményét. Nagy örömömre szolgált, hogy a saját szekciómban második helyezést értem el. Másnap a kimerítő konferenciázás után meglepetés programra vittek el bennünket az egyetem munkatársai. Előszőr Magyarország legnagyobb andezitbányáját néztük meg Tállyán, majd ellátogatunk egy miskolci biogáz üzembe is.

A verseny sokszínű, profin szervezett volt. Mind a szervezőket, mind a zsűritagokat nagyon kedvesnek és segítőkésznek ismertem meg. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Molnárné Gerencsérné Molnár Hajnalkának, a gyógyfürdő munkatársának és Nagy Zoltán úrnak, a Bereki Tőzeg 97 Kft. igazgatójának, valamint felkészítő tanáraimnak, Takács Attilának és Vigh Viktornak. Úgy gondolom, ha lesz rá lehetőségem, jövőre is szeretnék ellátogatni erre a konferenciára.