A Szépművészeti Múzeumba jó ideje nem volt olyan nehéz bejutni, mint napjainkban. Épületét egy hatalmas projekt keretében tatarozzák, alakítják, 2018 tavaszáig kell várnunk, hogy belépőt válthassunk. Az intézmény múzeumpedagógusai azonban dolgoznak, a 2016-os tanév elején meghirdették a (N)agymenők levelezős pályázatot.

Bolfert Viktória, Bolla Rebeka és Fájer Sára álltak kötélnek, hogy benevezzünk a versenybe. A tanév során négy feladatlapot oldottunk meg, melyek Odüsszeusz kalandjaihoz kapcsolódtak. Minden forduló tartalmazott kreatív kihívásokat is: pl. írtak slam poetryt Odüsszeusz egy konfliktusához, ahol a leleményes hős eleinte tűri a rázúduló sértéseket, végül azonban felveszi a kesztyűt és megmutatja, mit tud. Ebből Nemes Attila (dj Atis), Tóth Patrik (Totti) és Fájer Sára (Saci) közreműködésével elkészült egy hangfelvétel is. A pályamű olyan sikeres lett, hogy 2017. június 16-25 között a pályázat kamara-kiállításán, a Magyar Nemzeti Galériában is hallható.

A végső megmérettetés egy dioráma elkészítése volt. Ez egy térbeli kép, amelynek Odüsszeusz valamelyik kalandját kellett megjelenítenie. A lányok diorámája azt a pillanatot ragadja meg, amikor Odüsszeusz a Küklopsz elől menekül. Ravaszságának köszönhetően hajóra tud szállni, de a megvakított óriás hatalmas haragjában kövekkel hajigálva sokasítja a hős gondjait:

„egy nagy hegy csúcsát leszakítva, hajónkra vetette,

és a sötétorrú bárkának elébe esett az

egy kicsivel csak, s kis híján súrolta a kormányt.

Fölloccsanva a tenger, amint belehullt az a szikla”

A pályázaton való részvételért, az egész éves munkáért oklevelet vehettünk át. Számomra nagy felfedezés volt a dioráma műfaja, egészen biztos, hogy a következő évben kísérletezünk még ezzel a technikával, mert „nagyon menő”.

A fentebb már említett slam poetry pedig vidám emlék marad nemcsak számunkra, hanem a Nemzeti Galéria látogatóinak is.

Odi és a phaiák gang…

Phaiákok beszóltak

Nagy erejű Odinak:

„Mit tudsz te kis csíra?

Meglátsz minket s elfutsz sírva?”

„Depis vagyok, hagyjál már.

A fürdőben a penge csak rám vár.”

„Hang vagy ember, félsz tőlünk?

A pályáról mi majd letörlünk.”

„Nem érted, te kis bánat?

Hiányolom már az ágyat.

Mintha hajnalig loloztam volna,

Egy hősnek bizony sok a dolga.”

„Mi van pali, kocka lettél?

Tőlünk meg így megijedtél?”

„Hazug vagy, én nem vagyok függő.

S ki tőletek megijed az egy süllő.

Azt hiszed, hogy az edzőtermi havibérlet

Téged hozzám felértet?”

„Na, jó, végem, sírsz. Fogjatok le!

Dobd már el a diszkoszt, te!”

„Na, jó, figyu. Legyen jó napod.

Több mérföldre is eldobom, ha akarod.”

Repül a diszkosz, ki tudja, hol áll meg,

Kit hogyan talál meg.

Megkerülte a földet, akkorát dobott,

S tarkón találta a mellette álló tagot.

Odiba többet bele nem kötött ő,

S hallotta, hogy megjött érte a mentő.