Előttünk a táguló világegyetem

Idén márciusban hárman vettünk részt a X. Országos Középiskolai Földtudományi Diákkonferencián a 10.A osztályból. Három szekcióba jelentkeztünk: Fájer Sára Rebeka a „Földrajzi és földtani kutatások”,  Ács Fanni  a „Naprendszer kutatása, csillagászat”, míg Bolfert Viktória  a „Talaj, víz, környezet és védelmük” elnevezésű szekcióban indult.

A verseny a Miskolci Egyetemen került megrendezésre, ahová az ország szinte minden tájáról érkeztek középiskolások, mintegy hetvenen.

A háromnapos konferencia alatt egy otthonos kis hotelben szálltunk meg Miskolctapolcán. Az első éjszaka a versenyre való felkészülés kellemes izgalmával és a próbákkal teltek. A szálláson felkészítő tanáraink az éjszaka folyamán még idegen élet jeleit is észlelhették: két zöld arcú lá/ény sietett le a megrendelt pizzáért.

Másnap a miskolci egyetemváros különleges látványosság volt számunkra, mivel egyikünk sem járt még campuson. A Miskolci Egyetem hagyományai a bányászmérnök képzésre épülnek, így nem csoda, hogy az egyetemváros terein, parkjaiban különböző bányagépeket láthattunk.

Ebéd után került sor első prezentációnkra, Fájer Sára „3D-s technológiák a vulkánmorfológiában” címmel látványos, érdekes, innovatív előadást tartott. Érdekes volt hallgatni a prezentációk sokaságát, pl. a csővezetékrendszerek feltérképezését, a különböző kőzettani kutatásokat, illetve a turisztikai témájú projekteket.

Délután volt idő ellátogatni a szállásunk közelében található turisztikai látványosságba, a miskolctapolcai Barlangfürdőbe, ahol a természetes és mesterségesen kialakított járatrendszerekben hangulatos környezetben úszkálhattunk és különböző hőmérsékletű termálvizekben frissülhettünk fel.

Az egyetemi menza kellemes meglepetést okozott, fimon ebédet és vacsorát kaptunk.

Míg az esti meglepetésprogramra vártunk , jó pár tanár-diák csocsó meccset lejátszottunk két felkészítő tanárunkkal , Vígh Viktorral és Grodvalt Ottóval, majd felmentünk a főépület tetejére és egy speciális távcsővel megtekinthettünk a Holdat. A késői program miatt lekéstük az utolsó buszt, így hazafelé bandukolva újra elpróbáltuk a vízrajzi és csillagászati előadásainkat. „Előttünk a táguló világegyetem” – ezek az egyik prezentációnk kezdő szavai is lehettek volna, de ez már az esti film nyitómondata volt…

Szombaton korán reggel keltünk, Sára már nyugodtabban, ám kettőnk előtt még ott állt a megmérettetés. Remegő lábakkal és torkunkban dobogó szívvel szálltunk fel a buszra. Az egyetem kapuján belépve csodálatos látvány tárult elénk, kezdetét vette a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál, ahol 500, ásványokkal teli asztal várta az érdeklődőket. Szerettünk volna túl lenni referálásunkon, hogy önfeledten nézelődhessünk, vásárolgathassunk. Szerencsére az elsők között állhattunk a zsűri és a hallgatóság elé, előadásunkat elkezdve leküzdöttük a stresszt, a zsűri barátságos, biztató tekintetének köszönhetően felszabadult légkörben tarthattuk előadásainkat. Ezután a többiek előadását sajátunkéval összehasonlítva kritikus tekintettel figyeltünk, és fejben összeállítottunk egy, mint később kiderült, a zsűriéhez hasonló rangsort. Elemeztük előadásmódjukat, kivetített diasorukat és kutatómunkájuk érdekességét, eredményességét. Jó volt figyelni, hogy egy adott témát hányféleképpen lehet megközelíteni.

A konferenciát az eredményhirdetés zárta. Szekciónként hirdettek helyezést, Fájer Sára 3D-s vulkánmodellezése 1. helyezést, Bolfert Viktória „A felszíni vizek jelentősége Sárváron” előadása harmadik, Ács Fanni „Időjárásjelentés az űrből” című prezentációja negyedik helyezést ért el. Nemcsak értékes ajándékokkal, hanem rengeteg tapasztalattal térhettünk haza. Másnap a csend szokatlan volt kísérőtanárainknak, hiszen ezalatt a három nap alatt Fájer Sára nemcsak előadása alatt mutatta be kitűnő beszédkészségét.