Az ország legjobb triatlonosai gyűltek össze az első ízben megrendezett közép- és hosszútávú bajnokságon. A szervezők nemzetközi színvonalú versenyt rendeztek, ehhez méltóan nehéz kerékpáros pályát jelöltek ki, azaz a kerékpáros útvonalon nagyon hosszú és kemény emelkedőkkel kellett megküzdeni a nemzetközi mezőnynek. A 350 triatléta reggel 8 órakor vetette magát a Balaton vízébe és kezdte meg 3 egyéni távon, illetve váltókban a versenyt.

Iron: (hosszútáv) 3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,195 km futás

Iron 70,3: (középtáv) 1,9 úszás, 90 km kerékpár, 21,4 km futás

Special: 1,9 úszás, 180 km kerékpár, 10 km futás.

Haraszti Zsolt egyéniben az Iron 70,3 kategóriában indult. Végig kiegyensúlyozottan a mezőny első felében versenyezett.

Versenybeszámoló

Az első versenyszámban a 65. helyen 41 perces úszóidővel szálltam ki a vízből az 1900 m után. Törekedtem arra, hogy ne rohanjam el az úszást, végig jól éreztem magam.

A vízből kijőve 2 helyen kaszabolta valami össze a talpam. Szóval következett egy gyors depózás és egy vérző talp. Eszembe nem jutott, hogy ez a kis „csekélység” hátráltatja célomat. Gondoltam, van 90 km-em arra, hogy elálljon a vérzés, a vér pedig elfért a zokniban és a kerékpáros cipőben. Elkezdődött a „mennybemenetel”, azaz a 3×30 km kerékpáros pálya.

Az első 9 km masszív emelkedő volt, folyamatosan vártam, hogy vége legyen. Persze az órám most merült le, szóval nem voltam képben, mennyi van hátra - hála istennek. Aztán a dombtetőn egy lelkes szurkolótábor autóra szerelt hangfalakkal várta a mezőnyt! Innen is köszönet nekik. A pálya hátralevő részén elkezdődött a hullámvasút: lefelé 50-60 km/órával száguldoztam, aztán jött a fekete leves - megint felfelé tekerni. És ez így ment az első 30 km végéig. Utána már ismerős volt a koreográfia – vártam mindig a hangfalas autót. Mivel előtte megnéztem a szinteket, láttam, hogy legalább 1000 m szintet kell legyőzni, így 3 óra 30 percet terveztem. Ezt sikerült tartanom, de így is visszaestem a 71. helyre. Következett az újabb depózás –kerékpárról le, zoknicsere (kompressziós, nagy nehezen sikerült felrángatni). Közben leléptem a leterített törölközőmre, szörnyen hasogatott a talpam. Ekkor tört rám a kétségbeesés: lehet így futni? Amilyen gyorsan csak bírtam, beleléptem a futócipőmbe és láss csodát, nem is fájt különösebben. Na akkor elindultam a futókörre. 8×2,6 km + felfutás a célba. Az elején hihetetlennek tűnt, hogy egyszer vége lesz, de aztán fejben beosztottam a pályát a számomra jól ismert Sárvárfürdő félmaraton pályához, így próbáltam a monotóniába egy kis változatosságot csempészni. (Azt tudtam, hogy Sótonyból már hazafutok. Aki futott Sárváron félmaratont, tudja, miről beszélek, aki nem, az jöjjön el.) Öröm volt feleségemet, gyermekeimet folyamatosan látni a pálya szélén, akik biztattak jó tanácsokkal láttak el. Ha rájuk néztem, éreztem, erős vagyok és menni kell. Közben elkapott a versenyzési láz, próbáltam minél több embert legyűrni, na és közben mindehhez „jópofát” vágni. Mire célba értem, a 63. helyen találtam magam. Igaz, futóidőm elmaradt a tervezettől, de tudtam, mindent megtettem.

Sikerült

Gratulálunk Zsolt!

A kategória 139 indulója közül 129 fejezte be a versenyt. Zsolt eredménye: 6 óra 24 perc, ezzel a 63. helyezést érte el.

A következő nagy megmérettetés a Vasi Vasember verseny lesz, amelynek Szombathely ad otthont, így minden triatlonozni vágyót és szurkolót várnak a rajtvonalhoz.