Weöres Sándor költészetét áthatja a magyar nyelv zenéje, csengő-bongó dallama. A 100 éve született költő tiszteletére országszerte kulturális események zajlanak. Ilyen alkalom volt február 5-i túránk Szombathelyre, a Weöres Sándor Színházba.

A február 5-i előadás - csak a címet olvasva - bérletünk legérdekesebb darabjának ígérkezett. Fekete Ernő (Katona József Színház) szavalóestje nem okozott csalódást.

A teremben a fények lassan elsötétültek. A díszlet egy szerényen berendezett hálószoba volt, mely Weöres Sándor gyermeki egyszerűségét tükrözte. Felcsendült egy eredeti rádiófelvétel, melyen a költő szavalt. Ez méltó kezdése volt a darabnak. Majd megérkezett a színpadra az átszellemült színész és elkezdte egyórás monológját. Harminc verset ismerhettünk meg tolmácsolásában. Kiváló színpadi játékával megteremtette a darab hangulatát, nagy átéléssel és odaadással szavalta a költeményeket. Ő lett a mi „fekete Weöresünk”. A szavalatok közben bámulatos fényjátékok és hanghatások tették teljessé az összképet. A közönség ajándéka hatalmas vastaps volt.

Hazafelé buszunk megtréfált bennünket. Szerencsére a szakemberek megoldották a problémát, és roboghattunk tovább Sárvárra.