Elérkeztünk az ötödik, egyben az utolsó fordulóhoz, mely szintén egy előadásra épült. Lászlóné Patay Judit pszichopedagógus az érzelmekről beszélt: öröm, bánat, szerelem, szeretet, együttérzés, féltés, féltékenység, boldogság. Ezek a fogalmak mindennapi életünk részei, de a valamikor tanító néniként dolgozó előadó arról „mesélt” nekünk, hogy egy-egy irodalmi műben ezek a fogalmak miként jelennek meg. Milyen kifejezőeszközei vannak a szerzőknek arra, hogy ezeket az érzelmeket egy-egy cselekedet, beszéltetés, leírás alapján bemutassa, s amin keresztül a szereplőket is alaposabban megismerjük. 

Ehhez kapcsolódott a feladatunk is. Keresnünk kellett az általunk választott könyvből (David Gilmour: Filmklub) olyan részleteket, ahol érzelmekről olvastunk. Idézni kellett az érzelemhez kapcsolódó 2-3 mondatot, majd saját szavainkat kellett leírni, milyen cselekedetek párosultak az érzelmekhez, hogyan viselkedtek a történet szereplői az érzelem megnyilvánulása során. 

Nem volt igazán nehéz dolgunk, hiszen a történet fő mozgatórugói az érzelmek. Apa és fia egymáshoz való viszonya: az örök aggódás, kételkedés, bizonytalanság az apa részéről, meggondolatlanság, zárkózottság, szerelmek, mély érzelmek a fiú részéről. Pozitív és negatív érzelmek viszik előre az egész történetet, kapcsolatuk alakulását. Ezt a munkát is Takács Anna készítette el. 

Ezzel a feladattal befejeződött a versenysorozat, a legjobb három-három csapatra viszont még egy „bírósági tárgyalás” vár, melynek keretében kell bizonyítaniuk választott könyvük érdemeit. A fődíj pedig egy kétnapos budapesti kirándulás lesz. Január 14-én Szombathelyen, a Bartók teremben egy ünnepélyes gálaműsor keretén belül hirdetik ki, melyik az a legjobb három általános iskolás és három középiskolás csapat, akik a végső megmérettetésen részt vehetnek.

„ Ha nem akarsz többé iskolába járni, én nem kényszerítelek rá. Jesse megköszörülte a torkát.
– Azt akarod mondani, hogy felőled otthagyhatom a sulit?” 12. oldal

David Gilmour, Jesse apja súlyos következményekkel járó döntést hozott, mikor felajánlotta fiának, hogy hagyja ott az iskolát. Minderre azonban a fia iránti együttérzése sarkallta, hiszen tökéletesen el tudta képzelni min megy keresztül gyermeke. Kamaszkorában ő is megtapasztalta a saját bőrén, milyen nehéz is az iskola, hasonló kételyek merültek fel benne is, mint Jesse-ben. Fiának azonban valószínűleg nem sokat mesélhetett erről a témáról, mert mikor önszántából kijelentette, hogy nem kényszeríti Jesse-t, arra hogy suliba járjon, a kamasz hirtelen nem is tudta, hogy komolyan beszélt-e az apja. Azután hirtelen felugrott az asztaltól, és készen is állt arra, hogy élvezze édes szabadságának első perceit.

Elégedetlenség

„- Ugye nem gondolod, hogy Rebecca túl jó nekem, apa?- kérdezte Jesse, majd önkéntelenül is újra a tükörbe pillantott, és elfintorította a képét.” 25. oldal

Jesse egy Rebecca Ng nevű lányba volt életében először igazán szerelmes. Apjának otthon mesélt Rebeccáról, aki gyönyörű és egyben vonzó jelenség is volt, azonban Jesse úgy érezte, hogy ő nem illik egy ilyen csodálatos lányhoz. Mikor ezt megosztotta apjával, a tükörre vándorolt tekintete, ahonnan egy olyan kamasz fiú nézett vissza rá, aki nem bízik kellőképpen önmagában, és úgy érzi, kevés ahhoz, hogy meghódítsa kiszemeltjét. Rögtön vágott is egy fintort is kifejezve, mennyire elégedetlen magával.

Zárkózottság

„- Sikerült tisztázni Rebeccával azt a dolgot, amiről délután beszéltél? Rám se nézett úgy válaszolt: -Abszolút. –Ennyi”. 42. oldal

David Gilmour elvitte kamasz gyermekét a Cumberland moziba, de a fiú alig figyelt a filmre. Egyszerűen ült a sötétben, és a gondolatai Rebeccán jártak. Jesse hazafelé apja kérdésére csak szűkszavúan felelt, - egy pillantásra sem méltatva szülőjét - mely után „fülsüketítő csend” támadt az autóban. Teljesen elzárkózott apjától, pedig David tudta, hogy Jesse-nek jót tesz, ha kibeszéli magából azt, ami bántja a lelkét. A fiú inkább az alkoholban kereste a vigasztalást, amit apja a következő családi vacsora alkalmával tapasztalt szomorúan.

Elégedettség

„Jobbnak láttam, ha egyelőre beérem ennyivel. - Ma végre sikerült tanítanom neki valamit - mondtam magamban.” 50. oldal

David egy közös Hitchcock-film megnézése után kiment fiával a teraszra, egy ideig csak szótlanul bámulták a várost, és hallgatták a közeli építkezés zajait. Majd az idősebb Gilmour megkérdezte fiát, lazaságot és nyugodtságot színlelve, hogy mit gondol Hitchcock alkotásáról, holott felettébb kíváncsi volt véleményére. A kamasz láthatón odafigyelt a filmre, és nagyszerű meglátásokat tett, melyekre apja vezette rá. David végre úgy érezte, hogy van eredménye a tévézéssel töltött óráiknak, és elégedett volt önmagával valamint a fiánál elért fejlődéssel.

Aggodalom

„Lekapcsoltam a lámpát, de egyikünk sem tudott elaludni. Hallottam, hogy Jesse nyugtalanul forgolódik az ágyán. Végül felültem és felkapcsoltam a villanyt.” 53. oldal

David nem tudott álomba szenderülni, mert aggódott Jesse-ért, aki nem tudott elaludni, mert valami gyötörte a lelkét. A kamasz fiú teljesen izgatott volt, nem jött szemére az álom, csak forgolódott nyugtalanul. Megkérdezte apját, hogy elszívhat-e egy cigit a közeli parkban, és megmutatta a padot, ahol szándékában állt rágyújtani. David aggódott gyerekéért, és ha nem is repesett az örömtől, kis vonakodás után elengedte.

Féltés

„Éppen le akartam kiáltani neki, hogy vigyázzon magára, amikor egy sötét bőrű, sárga inges alak bukkant fel a sötétből. Kinyújtott kézzel egyenesen Jesse felé tartott.” 54. oldal

David nagyon megijedt, mikor látta az ablakon keresztül az idegeneket, akik Jesse felé tartanak. Nagyon rossz előérzete támadt, mikor látta, hogy fia viszonozza a köszönést, és az idegenek csak vigyorognak, miközben egyre közelebb mennek gyermekéhez. Aztán a fiúk Jesse-vel együtt elkezdtek rohanni, David pedig habozás nélkül felkapta ruháit, és utánuk eredt az ismeretlenbe, hiszen borzalmasan féltette gyermekét. Féltette Jesse-t attól, hogy valamilyen zűrös ügybe keveredik az idegenekkel, ami miatt akár börtönbe is kerülhet, vagy olyan anyagot adnak neki, ami veszélyezteti a testi épségét és elméjének tisztaságát.

Őszinteség

„- Néha az az érzésem, hogy túl nagy hatással vagy rám- mondta váratlanul.
- Ezt hogy érted?” 130. oldal

David meghívta Jesse-t vacsorázni egy étterembe, ahol megkérdezte tőle, mi bántja a szívét. A fiú először nem kívánt egyenes választ, adni, és hogy ne kelljen apja szemébe néznie, inkább egy pótcselekvéssel foglalta el magát, a szalvétáját igazgatta, ide-oda húzva, mintha el akarna tüntetni vele egy foltot az asztalon. Majd őszintén kimondta, mit is gondol valójában. Az apja nagyon meglepődött ezen a szívből jövő válaszon: sokféle kijelentésre számított, de erre nem. Miután Jesse azt is bevallotta, hogy kisfiúnak érzi magát apja mellett, lesütötte szemét zavarában. David Gilmour teljesen megdöbbent, minden vér kiment az arcából, és letette villáját a tányérja mellé.

Boldogtalanság

„Én sohasem fogom elfelejteni Rebeccát - mondta Jesse teljesen átadva magát a csüggedésnek.” 142. oldal

Jesse-t súlyos letargiába taszította, hogy még mindig nem tudta kiverni a fejéből Rebeccát, reménytelenül odavolt érte, és nem találta a kiutat szenvedéséből. Az apját pedig elöntötte a düh, amiért ilyen boldogtalannak kellett látnia a fiát, valamint saját tehetetlensége miatt is, mivel nem tudott neki segíteni. Jesse valószínűleg megérezte apja ki nem mondott indulatait, és aggódó tekintettel nézett rá, mintha tudtára akarta volna adni, hogy sajnálja, amiért megint miatta ideges.

Féltékenység

„A kocsiban mellette ültem, és amikor kábé százötven kilométerre voltunk Torontótól, megszólalt a mobilja. Mit gondolsz, ki hívta? Rebecca.” 166. oldal

Mikor Jesse megtudta, hogy egy ismeretlen fiú ,,az ő” Rebeccájával beszél, hirtelen nem tudta, hogyan reagáljon, teljesen összezavarodott. Az első gondolata feltehetően az volt, hogy féltékenységi rohamot rendez, és kérdőre vonja mind a néger fiút, mind Rebeccát, hiszen még mindig gyengéd érzelmeket táplált a lány iránt. Próbálta a tájat nézni az ablakon keresztül, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmét.

Büszkeség

„Mi, szülők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy gyermekünk kivételes tehetség, még akkor is, ha nem az. Ebben a számban azonban, Jesse „Angels” című dalában tényleg volt valami. Valami, ami több volt, mint egyszemélyes üzenet egy hűtlen lánynak.”  205. oldal

David Gilmour először megdöbbent, majd hatalmas büszkeséget érzett fiával kapcsolatban, mikor meghallgatta Jesse saját dalszerzeményét, melyet egy lánnyal való szakítása „ihletett”. A dalszöveg volt az, ami igazán imponált neki, hiszen nagyon őszinte sorok voltak ezek: a fiú lelkivilágát és változékony érzelmeit tükrözték. Úgy érezte, egy másik Jesse-t hall, mely azonban benne rejtőzik valahol belül ebben a kamaszban, aki éppen mellette ül a kanapén, és hangtalanul dúdolja a dal szövegét. Mikor David megmondta fiának, hogy szerinte vitathatatlanul tehetséges, Jesse örömében felugrott a helyéről, pontosan úgy, mint három évvel ezelőtt, amikor felajánlotta neki, hogy otthagyhatja az iskolát.