Fényképek

Időpont

2013. szeptember 20-22.

Résztvevők

Kum Elizabeth 9.A, Bak Katalin 9.A, Nárai Domonkos 9.A, Laczó Bettina 10.C, Lőke Anna 10.C, Bálint Klaudia 11.A, Matyej Attila 14.V, Sélley Máté, Németh Gergő, Horváth Norbert, Horváth László, Ferencz Zoltán, Szalai Erika, Gidó Zsolt, Takács Attila, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor

Útvonal

Sárvár – Szombathely – Sopron – Ágfalva – Görbehalom – Sopron – Szombathely – Sárvár

Részletes útvonal turistajelzésekkel

Ágfalváról a buszmegállótól K-en Görbehalom Dr. Fehér Dániel forrásig. A forrástól a P-jelzésen Büdös- kút forráshoz. Onnan KPZ-ön a mucki volt határőrházakig, majd onnan betonúton a K–jelig. A Hét-bükkfa kereszteződéstől a S-án a Természetbarát forrásig. Másnap vissza a S-án, majd a K∆-ön a Károly-kilátóig. Onnan lefelé a Z ∆-ön a Sörház-dombi kilátóig. A kilátótól közúton a soproni vasútállomásig.

Védett területek

Fertrő-Hanság Nemzeti Park: Soproni-hegység Tájvédelmi Körzet

Élménybeszámoló

A cím helyett:

...néma sikollyal felugrott a padra és a túrabottal egy maori harcost megszégyenítő harcipozíciót vett fel, amikor a bokorból ránézett egy jámbor vaddisznó.

A túra nem indult nagyon vidáman. Az Ágfalvára induló buszon ugyanis az óriási hátizsákjaink nem okoztak osztatlan örömet a helyi vendéglátóipari egység törzsvendégének számító hangoskodó utasnak. A második megállóban hála Istennek leszállt, így onnan már semmi nem szeghette kedvünket, hogy megkezdjük a szokásos őszi túlélő túránkat a Soproni-hegységben. Ágfalváról kicsit szemerkélő esőben jutottunk fel utunk első kilátójára. A erdővel borított völgyek nagyon hangulatosak voltak a felszálló párában, ugyanakkor távolban a közelgő melegfronti felhőzet mutatta: az időjárás igen változékony lesz a hétvégén. A Dr. Fehér Dániel forrásnál minden csupa víz volt. Még szerencse, hogy a kellemesen száraz esőbeállóban padokon ülve fogyaszthattuk el a vacsoránkat.

Másnapra az idő kissé javulni látszott. Gyorsan reggeliztünk és elindultunk megkeresni a piros jelzést, amely a hegység magyarországi gerincére visz fel. Útközben újonnan kialakított tanösvényen haladtunk, amelynek átadását ünnepelve népes turista csapat jött szembe velünk. Az Urak-asztala egy kulturált pihenőhely, amely már az osztrák határon található. Itt ebédeltünk. Sajnos az idő igen kiszámíthatatlan volt aznap. Hol esett, hol sütött a Nap. „Nincs rossz idő, csak nem megfelelően öltözött turista.” - mondják a hegyi emberek. Hát, mi jól fel voltunk készülve, így nem nagyon foglalkoztunk az időjárással. Esővel áztatott illatos erdőben sétáltunk a gondosan tisztított ösvényeken, amelyek mentén a hegységre jellemző erdei ciklámen virított. A virágszőnyeg mellett (őszi aszpektusa a virágos növényeknek) a gombák is nagy diverzitásban fordultak elő. Valószínűleg itt sokan gombázhatnak, mert ehető gombát csak keveset sikerült találni. A következő kilátóra a hegység magyarországi szakaszának legmagasabb pontján, a Magas-bércen (557 m) másztunk fel. Innentől kezdve már természetesen lefelé gyalogoltunk a vízfelvételi célunk, a Büdös-kútnak nevezett forráshoz. Sajnos víz nem volt a forrásban, így tovább kellett haladnunk az időjárás-változást jelző, egyre erősebb szélben. A Szalamandra-tó mellett található a hegység legbővizűbb forrása (Természetbarát-forrás) gondozott pihenőhelyekkel, padokkal, asztalokkal körbevéve. Itt táboroztunk le. Szerencsére az eső megállt, így csak a lámpáinkra rárepülő két lódarázs kopogott a fejünkön. A napközben szedett erdei gombát Zsolt és Domi el is készítették, így téve változatosabbá vacsorájukat. Este szarvasbőgést és vaddisznó-dagonyázást hallgathatott az, aki nem tudott aludni. A hajnalban éppen kint járó Norbi egy ”kicsit” meglepődött! Értsd: néma sikollyal felugrott a padra és a túrabottal egy maori harcost megszégyenítő harcipozíciót vett fel, amikor a bokorból ránézett egy jámbor vaddisznó.

Vasárnap reggeli, forrásvíz felvétel, és szikrázó napsütésben máris úton voltunk a harmadik kilátó, a Károly-kilátó felé.  A belépődíj leperkálása után a kilátóból szinte az egész hegység és a Fertő-tó is látszott. Innen fokozatosan ereszkedtünk le a város pereméig. Az utolsó kilátónk a Sörház-dombon magasodott. És valóban magasodott, mert a fából készített kilátó a legmagasabb és a legszebb volt a túránk során. Innen méltó búcsút tudtunk venni a Soproni-hegységtől. Jó kis túra volt!

Kissé fáradtan, néhány vízhólyaggal gazdagodva a talpunkon vonatoztunk Sárvárra. Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!