« 2020. június »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30
Tinódi Gimnáziumért Alapítvány Kréta - elektronikus napló High-tech Biolabor
A+ A-
Huszonnyolcadik túlélőtúra: a Keszthelyi-hegység
Fényképek

Időpont

2016. június 3-5.

Résztvevők

Dénes Dorina 9.A, Fájer Sára 9.A, Góczán Pál 9.A, Juranics Richárd 9.A, Varga Rebeka 9.A, Skriba Ágnes 9.C, Tuba Bence 11.C, Szakál Erik 11.C, Laczó Bettina 12.C, Vincze Lívia 12.C, Ferencz Zoltán, Sélley Máté, Horváth László, Horváth Norbert, Szalai Erika, Takács Attila, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor

Útvonal

Sárvár–Keszthely–Rezi–Zalaszántó–Sümeg–Sárvár

Részletes útvonal turistajelzésekkel

Reziből a kék L jelzésen a várig, onnan az L-en le a K-ig. A K-en a Sztupáig, majd a kék +-en a kovácshegyi Bazalt-folyosóig. Ott S-án. Vissza a kék +-en a K-ig. A K-en fel a Tátika-váráig, onnan a Sarvaly-forráson át a K-en Sümegre.

Védett területek

Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Élménybeszámoló

Vár-lak, sztupa, bazaltfolyosó

Gyorsan eltelt a 2015/2016-os tanév is. A tinódis túlélőtúrák csapata friss vérrel felfrissülve, újra nagyhátizsákos trekking túrára indult Magyarország legszebb tájain.

A délután derekán értünk Rezibe, ahol ivóvízzel feltankolva indultunk felfelé a várromhoz. Viszonylag korán felértünk, így a lemenő nap fényében már a vár falain töltődtünk energiával.

Az este nyugodtan telt, így a reggeli elfogyasztása után gyorsan ereszkedtünk le a vár oldalán. Az országos kéktúra jelzését ”felvéve”, nyakig érő csalánban, szederben és aranyvesszőben törtünk utat Zalaszántó felé. Ennek különösen a melegre készülő, rövidnadrágos lányok látták kárát, akiknek combján hamar kirajzolódott egy domborzati karctérkép.

A zalaszántói buddhista sztupánál kicsit pihengettünk, majd nekiindultunk a túránk fénypontjának ígérkező kovácshegyi Bazalt-folyosó felé. A Tapolcai-medence bazaltsapkás tanúhegyeivel egyidős bazaltfennsíkon a külső erők különleges formákat hoztak létre. A kisebb bazaltorgonákon kívül találunk itt barlangot (Vadlány-lik), bazaltdolinát és egy szurdokszerű, beszakadással keletkező bazaltfolyosót. Szerencsére a terület már védelem alatt áll, így a közelben lévő bazaltbánya már nem fenyegeti ezt a látnivalót. A barlang melletti padokkal ellátott pihenőnél ebédeltünk.

Szerencsére az időzítésünk is jó volt, mert csak akkor szakadt ránk az ég, amikor már kiértünk a vizesen csúszóssá váló bazaltköves szurdokból. Bár rövid ideig kaptuk az égi áldást, mégis sikerült a cipőinknek teljesen átáznia a vizes fűtől.

Újra szikrázó napsütésben és felszálló párában értük el a Hidegkúti-forrást a Tátika-hegy lábánál. Mivel nem volt víz a forrásban, így a közeli majorban próbálkoztunk vizet kérni. A globális felmelegedés elől menekülő és kishazánkban természetesen olcsón földet, házat vevő holland úr azonban nem adott nekünk vizet! Ilyenkor azért kinyílik az ember zsebében a Victorinox! Nem volt mit tenni. Stoppal ketten bementek Zalaszántóra, és 15 liter vízzel tértek vissza. Az estét immár a Tátika várának romjainál töltöttük.

Reggeli nyammogás és vakarózás után elkészültek a szokásos csoportképek is. A Sarvaly-forrás, amely a Hévíztől Sárvárig tartó kék szakasz legjobb pihenője, kiváló lehetőséget biztosított az ebédre és a regenerálódásra. A maradék öt kilométert már gyorsan lenyomtuk. Egy süti és a fagyi után már a vonaton ültünk. Rövid, egyórás ukki kényszerpihenő után (amelyet a villámcsapás által okozott mávkáosz okozott) már sínen voltunk Sárvár felé. Fél hétre értünk haza.

Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!

Vígh Viktor
biológia-földrajz szakos tanár