« 2019. november »
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30
Tinódi Gimnáziumért Alapítvány Kréta - elektronikus napló High-tech Biolabor
A+ A-
Huszonhetedik túlélőtúra: Cserhát
A nógrádi ”szerények” avagy túra a palóc Grand Canyonba, a magyar Pompeiibe és a nógrádi Olümposzra

Időpont

2015. október 2-4.

Résztvevők

Szélessy Tünde 9.A, Fájer Sára 9.A, Szalai Erika, Dr. Gidó Zsolt, Ferencz Zoltán, Horváth László, Horváthné Tischler Noémi, Horváth Péter, Grodvaltné Martos Veronika, Grodvalt Ottó, Vígh Viktor

Útvonal

Sárvár – Nógrádszakál – Ipolytarnóc – Karancsalja – Somoskőújfalu – Sárvár

Részletes útvonal turistajelzésekkel

Nógrádszakáltól a közúton a Páris-patak szurdokáig. Innen Z+, majd Z-ön. Erdészúton le Ráróspusztára. Busszal, majd stoppal Ipolytarnócra, ahonnan a busszal Karancsaljáig. P-on, majd S+-on a Kercseg Laposáig. A Karancsra fel a P Δ-ön, majd S-án le Somoskőújfaluig.

Védett területek

Novohrad-Nógrád Geopark, Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület

Élménybeszámoló

Tíz óra. Ennyi idő alatt repülővel a világ másik oldalára is el lehet jutni. Nekünk ennyi kellett, hogy vonattal eljussunk Sárvárról Nógrádszakálra. Éjfél előtt fél órával értünk oda, majd felmásztunk a kálvária kápolnájához. A hajnal elég hideg volt, így reggel nehezen bújtunk ki a jó meleg hálózsákjainkból. A forró teával teljessé váló reggeli után elindultunk a palóc Grand Canyonhoz, azaz a Páris-patak szurdokához.

Az andezitbe, tufába és kavicsos hordalékba vágódott patak völgye már a Novohrad-Nógrád Geopark része. A szurdok egyes szakaszai nehezen járhatók, sőt az omlások miatt életveszélyesek! Ezeken a helyeken tábla figyelmezteti a túrázókat. Az omlások oka, hogy a folyó pusztító tevékenysége során - mint egy valódi canyonban – puhább és keményebb kőzeteken halad át. A völgyből egy meredek kaptatón másztunk ki, majd röviddel ezután el is veszítettük a turistajelet. Nem volt mit tenni, úgy döntöttünk, hogy rövidítünk és lemegyünk az üdülőfaluba, Ráróspusztára. Itt elcsíptünk egy buszt, amivel Litkére utaztunk. Sajnos, lekéstük a csatlakozást, így stoppal próbálkoztunk Ipolytarnócra eljutni. A helyiek nagyon segítőkészek voltak. Rövid kérdezősködés után meg is adták a helyi vállalkozó, Oláh B. telefonszámát, aki rögtön segítségünkre sietett! A migránsok eltökéltségét is lepipálva szálltunk be a rozoga fa-szállító furgonba. Ez volt az egyedüli lehetőségünk arra, hogy eljussunk túránk legérdekesebb látnivalójához, a magyar Pompeiibe!

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület európai szinten is magas színvonalúnak számító szolgáltatásokkal rendelkezik (4 D mozi, pazar fogadóépület, ajándékbolt, stb.). A park tanösvényei csak vezetővel látogathatóak. A különleges séta során a miocén kor élővilágába (megkövesedett óriás cukorfenyő, kardfogú tigrisek, medvekutyák, orrszarvúak lábnyomai) kaphattunk betekintést, amelyet a mátrai vulkanizmus hamuja konzervált az utókornak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a Vezúv forró törmeléke betemette Pompeii városát. A túra háromdimenziós filmvetítéssel ért véget. A mozizás után hátizsákjainkat magunkhoz vettük és megebédeltünk a pihenőteraszon.

Félórás buszozást követően Karancsalján szálltunk le, majd hat kilométeres túrával elértük alvóhelyünket, a Kercseg-laposát. Itt padok és forrás várt minket. A vacsora és a beszélgetés után álomba zuhantunk. Hajnali két óra körül úgy tűnt, egy szarvasbika is csatlakozik hozzánk, legalább is a bőgése olybá tűnt, mintha a sátrunkban bőgött volna. Ez így igencsak félelmetes volt! Szerencsére, nem voltunk neki ellenfelek, így egy óra bőgés után abbahagyta a produkcióját. Reggel gyorsan pakoltunk, kajáltunk, hogy minél előbb nekivághassunk a hegynek. A nógrádi Olümposznak is hívott Karancs 727 m magas. A vulkáni kúpnak kinéző hegy valójában egy szubvulkáni forma, tudományos nevén: andezit lakkolit. A miocénkori láva ugyanis nem jutott el a felszínre, hanem benyomult az üledékes kőzetek közé és felpúposította azt. A tetején álló kilátóhoz vádlit próbáló emelkedőn jutottunk fel. A csodálatos őszi napsütésben a somoskői és a salgói vár, valamint a Kékes-tető is látszottak! Itt kicsit pihentünk, majd lerobogtunk a somoskőújfalui vasútállomásra.

Ebéd után vonatra szálltunk és Sárvárig zötykölődtünk. Este értünk haza Sárvárra. Összességében elmondható, hogy nógrádi túráink mindig igen kalandosra sikerülnek, remélem, ez így is marad!

Ha eljössz egyszer egy túlélőtúrára, akkor igen intenzív élményekkel fogsz gazdagodni! Pozitív vagy negatív, de nagyon intenzív élményekkel, ezt garantálom!

Vígh Viktor
biológia-földrajz szakos tanár

 

Túlélőtúra - Cserhát