Könyves Kálmán 1110 tájékán keletkezett törvénykönyvének 57. számú cikkelyében olvasható: „De strygis vero quae non sunt, nulla amplius quaestio fiat” („Boszorkányokkal szemben, akik nincsenek, semmiféle kereset ne legyen”). Vagy mégis?

Azt a célt tűztük magunk elé, hogy megpróbáljuk kibogozni Báthory Erzsébet, a „csejtei rém” regényes életét: boszorkány volt, avagy sem? 13 gimnazistánk vállalkozott erre a feladatra április 20-án, csütörtökön (sajna, a péntek 13 nem jött össze…). Először reggelit készítettünk a tankonyhán: boszorkánypogácsát sütöttünk, és teát kortyolgattunk hozzá. Aztán a biolaborban próbáltuk rábizonyítani egy önként vállalkozóra, hogy hazudik egy NeuLog adatgyűjtő mérősorból összeállított hazugságvizsgáló készülékkel (poligráf) – kevés sikerrel.

A program a Barabás György Műszaki Szakképző Iskola DKA laborjában folytatódott: a „Barabás erdőben” repkedő boszorkányokat kellett komoly legórobot programozással elkerülni.

A Nádasdy Ferenc Múzeum folyosóin bolyongva egy feladatlapot kellett megoldani, a legjobb „szabadulószobás” hagyományokat idézve kellett eldönteni diákjainknak, jogos volt-e a vérvád Örzséb asszonnyal kapcsolatban. Végül is tanulóink a leírásokat figyelembe véve úgy döntöttek, hogy a zavaros tanúzások alapján bűnös egyes vádpontokban. Igaz, a ruhakiégetésért kezet kivasaló büntetés mai szemmel túlzásnak tűnik, de akkoriban ez bevett szokás volt. Mindenesetre az elénk táruló kép szigorú, ámde akkori mércével igazságos, és a vádakkal szemben keményen helytálló, a vádaskodóknak (mai szóhasználattal) „beszólogató” asszonyt mutat.

Hadd álljon itt egy nebulói vélemény zárásul: „Miért nem volt ilyen program már korábban?" A válasz: „Most érett meg erre az idő!”. Sárvár és középiskoláink, valamint múzeumunk mindenkit tárt karokkal vár!

http://nadasdymuzeum.hu/bathory-erzsebet-2013-03-26