Ezeket a veretes mondatokat Varga László erdész úr citálta, de csak a foglalkozássorozat végén hangzottak el. Kezdjük az elején: február 9-én 15 ostffiasszonyfai diák látogatott el hozzánk, hogy részt vegyen a „Sárvár vár” – „Megújulók” címet viselő, a megújuló energiákról szóló projektünkön. Már rutinszerűen (hiszen ők a negyedikek voltak a sorban) a gimnázium biolaborban kezdtünk naplopással (sörkollektorbemutatóval), és szélkerekezéssel (szélturbinamodell építéssel). Majd a Barabás György MKI DKA műhelyében folytattuk napelembemutatóval és legórobot programozással. Sajnos, az ERTI ezen a héten nem tudott bennünket fogadni a faaprítékoló kazánnál, mert a múlt heti szélvihar több fát is kidöntött a csemetekertben, de a technikum felkínálta forró tea és sütemény kárpótolt a veszteségért. (Köszönet Nagy Marietta tanárnőnek és tanítványainak és Gabi néninek a traktáért!) Végül következett a bevezetésben már említett két mondat. Hogy kerül a hiúz a megújuló energiaforrások közé? Varga László erdész úr (erdei iskolai referens) a tanétteremben prezentációval támogatott érdekfeszítő előadásában a magyar erdők, az erdészet múltját, jelenét és jövőjét festette fel lendületes ecsetvonásokkal. Visszautalva címre: örüljünk annak, amink van – a hiúz, ha egy példányban is, de visszatelepült kis hazánkba, köszönhetően az egyre nagyobb területű erdeinknek. Jelenleg az erdőtelepítéseknek hála 21% a beerdősültség. Trianon után ez csak 11% volt! A sok gyakorlat és séta után nagyon jólesett ez a pihentető és tartalmas előadás. Köszönjük!

Mi mást írhatnék befejezésnek, mint a lassan szállóigévé váló jelmondatunk: „Sárvár mindenkit tárt karokkal vár” a laborban, a műhelyben, a tanétteremben, az ERTIben és most már (kis túlzással) az erdőben is!