Osztályfőnök: Csejteiné Libricz Henriett

Létszám: 31 fő

Bakodi Csenge, Bogdán Mira, Csenge Julianna, Farkas Luca, Göncző Bence Sándor, Gróf Izabella, Hérincs Lili Abigél, Horváth Szonja, Jäckel Dávid, Kapui Barnabás, Kárpáti Ákos Zoltán, Kertész Dominik, Kondics Kitti, Kövesdi Adrián, Madarász Bálint, Mesterházi Áron, Nádasdy Zsolt Bence, Nagy Katalin, Németh Dániel, Novák Miléna Ilona, Péntek Maja Panna, Rampfl Zétény László, Reichardt Anna, Rozmán Nikolett, Sinka Levente, Szabó Máté, Szalai Sára, Szélesi Rebeka, Takács Réka, Tolnai Levente, Varga Marcell

Jeles: Bakodi Csenge, Kertész Dominik, Madarász Bálint, Rozmán Nikolett, Szalai Sára

Tantárgyi dicséretek:

Angol nyelv: Madarász Bálint, Szalai Sára

Német nyelv: Németh Dániel, Szalai Sára, Varga Marcell

Vizuális kultúra: Szalai Sára

Testnevelés: Madarász Bálint, Rampfl Zétény László, Varga Marcell

Első osztálykirándulásunk

A reggeli létszámellenőrzés és bepakolás után fél nyolckor útnak indultunk. A korai órákban még nyugodt, csendes hangulat uralkodott a buszon, de néhány óra elteltével már mindenki vagy beszélgetett, vagy zenét hallgatott. Először Esztergomban szálltunk le, itt megnéztük a Bazilikát, majd tovább buszoztunk Visegrád felé. Itt két megállónk is volt: a Fellegvár és a közeli bobpálya. A vár legfelső pontjáról letekintve nagyon szép látvány tárult elénk: a Dunakanyar. Szerintem már emiatt megérte felmenni, de emellett az ott található kiállítások is érdekesek voltak számomra. A bobozás nagyon jó volt, sokat csúsztunk a pályákon, nagyjából mindenki megúszta karcolás nélkül.

Ezután utunk Dömös felé vezetett, a Rám-szakadék megmászása következett. Kezdetét vette az esések, csúszások sorozata. Ekkor jöttek rá néhányan, hogy a vadonatúj fehér cipő nem volt a legmegfelelőbb választás ilyen helyre. Voltak, akik elöl törték az utat, s voltak, akik hátul húzták, tolták, segítették a másikat, próbálva behozni a lemaradást. A táj elképesztően gyönyörű volt, a madarak csicsergése és a patak csordogálása még hangulatosabbá tette a túrát. Fáradtan, kimerülten és persze jó koszosan értünk a szállásra, ahol először megkaptuk a vacsoránkat, majd kipakolás után készülődtünk a lefekvéshez.

A reggeli esős idő miatt később indultunk el, a buszon meglepően csend volt, valószínűleg mindenki az előző nap fáradalmait pihente ki. Útba esett Szentendre, ezért egy kicsit körülnéztünk, sétáltunk az ottani utcákon, valamint a Dunaparton. Majd folytattunk utunkat, Budapestig meg sem álltunk. A Mammut plázában szabadprogramként mindenki megebédelt és körülnézett néhány üzletben. Majd elérkezett a nap fénypontja: a Vígszínház ajtajában állva izgatottan vártuk, hogy elfoglalhassuk helyünket és az előadás kezdetét vegye. Zseniálisan alakították a Pál utcai fiúkat a színészek, a közönség vastapssal jutalmazta őket.

Miután vége lett, felszálltunk a buszra és már hazafelé vettük az irányt. Mindannyian jól éreztük magunkat és kellemesen elfáradtunk ebben a két napban. Úgy gondolom, hogy ez a kirándulás kellőképpen segítette az osztály összekovácsolódását, új barátságok létrejöttét. Már várjuk a következőt!