Osztályfőnök: Grodvaltné Martos Veronika

Létszám: 32 fő

Barkovics Dániel, Bolla Dorina, Boros Gréta, Burka Réka, Dhellem Patrick, Farkas Hanna, Fider Fanni, Gombás Márkó Marcell, Gyurátz Virág Júlia, Hujber Fanni, Joó Szonja Bella, Kalauz Adél, Kertész Fruzsina, Kolonics Anna, Koronczai Adél, Magó Magdolna, Majerhoffer Noémi, Nagy Petra, Palatinus Anna, Pintér Blanka, Rácz Anna, Sáry Bercel, Schimmer Johanna, Sipos Bálint, Smidéliusz Liliána, Szár Gábor, Szentgyörgyi Anna Csenge, Takács Kata, Takács Luca, Várallai Marcell Manó, Vigh Levente, Vinter Dóra

Kitűnő: Szentgyörgyi Anna Csenge

Jeles: Hujber Fanni, Kalauz Adél, Sipos Bálint, Takács Luca

Tantárgyi dicséret:

Történelem: Hujber Fanni, Szár Gábor, Szentgyörgyi Anna Csenge

Biológia: Fider Fanni, Gyurátz Virág Júlia, Joó Szonja Bella, Szentgyörgyi Anna Csenge, Takács Luca

Földrajz: Szentgyörgyi Anna Csenge, Vigh Levente

Angol nyelv: Szentgyörgyi Anna Csenge

Testnevelés: Schimmer Johanna

Osztálykirándulás
2021. 05. 31.

Osztályfőnök: Grodvaltné Martos Veronika

Kísérőtanár: Nagyné Györe Katalin

Osztályunkkal volt szerencsénk eljutni a Bakonyba egy közös kirándulás keretében. Első állomásunk Magyarpolány volt. A buszról leszállva mindenkit megérintett a viszonylag kicsi, de annál szebb község hangulata. Egy rövid történelmi ismertető után elindultunk a templomhoz, majd megmásztunk 153 lépcsőfokot, hogy felérjünk a kálváriadomb kápolnájához.

Miután mindenki megcsodálta a kilátást, készült egy gyors osztálykép, majd kezdődött a túra. 5 kilométeren keresztül viszonylag egyben volt a társaság. Egy napsütötte mezei séta megtétele után érkeztünk meg Csurgó-kúthoz. Itt megpihentünk, ettünk-ittunk, egyesek laza öltözékben, papucsban „fürödni indultak”. A természet hangjai helyett inkább fülfájdító zenét hallgattunk, Vera néni legnagyobb bánatára.

Ezután továbbindultunk a maradék 5 km-re. Kissé szétszakadt a csapat. Az előőrsöt a patakugrások és a közbe-közbe megeredő égi áldás sem tartóztatta. Szél, eső, sár és némi tanácstalanság után ujjongva érkeztek meg Döbröntére, hogy aztán zenés-táncos előadással fogadják a „befutó” hátvédeket.

Miután kísérő tanáraink meggyőződtek róla, hogy tényleg mindenki megvan, kisütött a nap. Bakancsainkról a várdomb selymes füvében koptattuk le a sarat. A túlélő túra után ez a kis emelkedő már meg se kottyant. Felérve gyönyörködhettünk a kilátásban, sok-sok élménnyel gazdagodva ettük meg a „csúcscsokinkat”, amit már igazán megérdemeltünk.