Grecsó Krisztián, korunk egyik legismertebb és legolvasottabb írója szeptember végén látogatott Sárvárra író-olvasó találkozóra. Az idősebb rajongók mellett gimnáziumunk diákjai közül is jó néhányan összegyűltünk a Nádasdy-vár mögötti ligetben. A József Attila és Aegon-díjas író élvezettel mesélt életéről, illetve íróvá válásának állomásairól, a kezdeti kudarcokról, a későbbi sikerekről.

Középiskolai diákként először Sárváron, a diákírók-diákköltők találkozóján mérette meg magát, mint oly sokan a már elismert költőink és íróink közül. Érdekes volt számunkra hallani a középiskolai szárnypróbálgatásokról, arról, hogy mennyit jelenthet egy pedagógus bizalma, biztató szava egy fiatal számára. Legutóbbi, a fiatalok körében is népszerű regényéről, a Veráról is szó volt, de nagyon őszintén és bátran mesélt az író komoly betegségéről, s arról is, hogy mikor és miért vállal közéleti szerepet.

S ha már szerepek, jelenleg a legfontosabb számára az apaszerep: végre van valaki – örökbefogadott kislánya –, akinek elénekelheti a Bóbitát, és fontosabb, mint ő. Nagymamájáról, Juszti mamáról írt novellája részletével zárom beszámolómat: „De a mondatok jönni akartak, daloltak a fejében, elmentek akkor is, ha nem írta le őket. Egy idő után megunta a pazarlást. Elkezdte lejegyezni mind.”