Iskolánkban minden évben más-más osztály rendezi az ünnepi előadásokat. Így lehetősége van mindenkinek bemutatni – a gólyabál után is –, hogy miben van tehetsége. Van olyan tanuló, aki gyönyörűen énekel, szépen szaval, táncol vagy épp valami hangszeren játszik. Idén a mi osztályunk kapta meg a feladatot, hogy elkészítsük az október 23-i műsort.

Már tavaly figyelmeztetett minket a magyartanárunk, hogy idén rajtuk lesz a sor. Több lehetőség is volt előttünk, de mi úgy döntöttünk, hogy meg csináljuk, és előadunk valami maradandót, nem csak filmet keresünk, hogy majd azt levetítsük. Szeptemberben első magyar órákon már kezdtek körvonalazódni a szerepek. Mindenki megkapta saját feladatát: voltak 3 fős csapatok, akiknek plakátot kellet készíteni különböző jelszavakkal, másnak ballonkabátot kellett szerezni, szalmát, zászlót és kolompot keríteni. Szerintem elmondható, hogy mindenki izgatottan várta az első próbákat. Elején elbohóckodtuk, de ahogy közeledett az idő, egyre komolyabban vettük a feladatot. Mindenki megtanulta versét, dalt, amelyet énekelt, illetve a dal mellé gitáros is került. A prózai részletek felelevenítették a történteket, Koncz Zsuzsa zenéi előremozdították a cselekményeket, a versek pedig a Nemzeti Ünnep jelentőségét mutatták meg. Közben megtudtuk, hogy a városi ünnepségre is felkértek minket. Így még nagyobb türelem és szorgalom kellett, hogy egy olyan műsort adjunk, ami emlékezetes. Amikor időnk volt; gyakoroltunk, a végén már nagyon fáradtak voltunk mi is. Az iskolai műsor kedden volt, reggel még tartottunk egy főpróbát, és már jött is az iskola többi tanulója megnézni a műsort. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek mi nagyon örültünk, és tudtuk, hogy tanáraink büszkék ránk. Őket is meghatotta a produkciónk.

Iskolai előadásunk után mentünk a Kossuth térre, hiszen másnap ott volt jelenésünk. Megnéztük, hogy hogyan tudunk megoldani bizonyos jeleneteket, illetve a kellékek felhozatalát. Szerdán – október 23-án – délután 4 órakor már gyülekeztünk a téren, majd egy gyors próba után pihentünk és beszélgettünk. 17.30-kor kezdődött az előadás. Mindenki izgult egy picit, hiszen most több, idegen ember előtt kellett szerepelnünk. Fellépésünk után is sok dicséretet kaptunk.

Véleményem szerint, ez egy nagyon jó dolog, hiszen a tanulók így jobban belemerülnek az adott témában, amit később tudnak kamatoztatni. Nem utolsó sorban pedig összehozza az osztályt, megtanulunk együtt dolgozni és türelmesnek lenni a másikhoz.