Kedves Diákok!

Végh Martin volt diáktársatok emlékére novellaíró, valamint meseillusztráló versenyt hirdetünk.

A novellaírás témakörei a következők

1. Illeszd be ezt a részletet az általad írt történetbe!
(Az idézet szerepelhet a történet elején, közepén vagy végén.)

„Olyan hirtelen távoztam, hogy a kiömlött kávé csak akkor érte el a padlót, mikor már az utcán voltam, s a fejem fölé emeltem a kabátom, hogy ne ázzak meg a zuhogó esőben.”

2. A történet szituációja a következő:

A szokásos reggeli rohanás. Mindenki fut, hogy elérje a sokemeletes irodaház éppen induló liftjét. Az ajtó becsukódik, a lift megtelik majd elindul. Ám egyszer csak két emelet között megáll.

A novella maximum 2 gépelt oldal lehet 12-es betűmérettel, másfeles sortávolsággal.

Egy pályázó egy történetet adhat be. A pályázat jeligés.

Beadási határidő: 2017. március 6.

A meseillusztráció témája

Martint nagyon foglalkoztatta a magyar mondák világa. A csodaszarvas regéjét feldolgozó írásából két idézetet választottam. Vagy egyik, vagy másik jelenethez

- tervezzetek színpadképet! A tervek modellezhetők is, de kellő alapossággal megrajzolt tervrajzok is elfogadhatóak. A megvilágítás tervezése, a színek megválasztása sem mellékes szempont.

vagy

- tervezzetek jelmezeket, amelyekben előadhatók lennének a jelenetek. A terveket festve, rajzolva, vagy akár modellezve, fotókkal illusztrálva is bemutathatjátok.

Végh Martin: Hunor és Magor

Részlet 1

„Az napokig tartó, kemény hajszától egyik napon már nagyon megviseltetett vala ló és lovas egyaránt. Az vacsora után se vala jobb az hangulat. Csak egy-két legénytől roptatott vala egy kis tánc, de az se vala boldogabb. Szó is alig váltatott vala. Mindeniktül az tűz bámultatott vala, s szemük előtt, az lángokban, az Csodaszarvas csodálatos alakja lebegtetett vala.

„Miért vagyon az, hogy az az szarvas sebezhetetlen?” – „És honnan vagyon ereje, mely nem merül ki az egész napos hajsza után?”

Részlet 2

„És csakugyan. Dobszó, csörgő, és csengő hangok halltattak vala.

–  „Na, nézzük meg, honnajd gyünnek az hangok!” – javasoltatott vala az elől maradottul.

Azzal nekivágtattak vala az útnak, követtetvén az muzsikát. Mentettek-mendegéltettek vala Magor, Humor meg az húz lovas, mígnem, az sűrű úton vörös fény pillantatott vala meg tőlük.

–  „Már pirkad?” – csodálkoztatott vala az egyik.

–  „Nem hinném, szerintem még kora van ahhoz.” – mondtatott vala egy másiktul.

Tovább haladtattak vala, de mikor már nagyon jól halltatott vala tőlük az zene, s egyre közelebb jutattak az fényhez, egyre jobban lopakodó helyzetbe buktattak vala le. Már az lovaiktul is rég leszálltattak vala.

Nemsokára, néhány nagy fűszál mögül táncoló tündéri menyecskék tűntettek vala elő, akiktől úgy elvarázsoltattak vala az vadászok, hogy azoktul ámulva-bámulva csodáltattak vala az nők.

Akkor aztán az férfik gondoltattak vala egyet, s átléptetvén az magas füvet, az szép, leányokhoz közeledni kezdtettek vala.

A magas lágyszárúak rezgésére először ijedten pillantattak vala oda a tündérek az vadászokra, de amaz ijedtség aligha tartatott vala tovább egy pillanatnál. Ugyanis, amint rájuk néztettek vala, a tűzben megvilágított arcukon az ijedtség nagy-nagy mosollyá változtatott vala, s kecsegtető táncaikkal mulattságba hivatattak vala tőlük az jöttmentek.

Hunor Magor és az embereik dehogy akartattak vala ellenállani az csábításnak! Énn ellenkezőleg! Nagyon is örültek, hogy meghívattattak vala e mulattságba.

Azon az tűzzel megvilágított, tópart menti, csillagfényes vigadalmon Hunortul is Magortul is, sőt a húsz lovastul is megtaláltatott vala az tündérleányok közt az az egyetlen, mely szívüktül-lelküktül kiválasztatott vala.”

A pályamű elkészítéséhez bővebb tájékoztatásért forduljatok a Grodvaltné Martos Veronika szaktanárhoz!

Beadási határidő: 2017. március 6.