Az 1910-1920-as évek orosz avantgárd művészetének egyik legjelentősebb gyűjteménye volt megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában, melyet a rajzos csoporttal – illetve néhány más diáktársunkkal kiegészülve – látogattunk meg Grodvaltné Martos Veronika tanárnő jóvoltából.

A kiállítás által közelebbről is megismerkedhettünk a főbb orosz irányzatokkal - kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus -, valamint a korszak híresebb képeivel, s néhány fontos információval gazdagodhattunk a festőművészekkel kapcsolatban. A kiállítás egyik leghíresebb képe Malevics nevéhez fűződik, aki nemcsak egy új stílusirányzattal színesítette a művészetet, hanem rengeteg szuprematista követőt is szerzett. Személy szerint az ő képeire voltam leginkább kíváncsi, hisz különleges, mély filozofikus gondolatok által vezérelve ő alakította ki ezt az absztrakt irányzatot, amely a művészeteket kedvelők számára roppant érdekes, elgondolkodtató lehet.

A tárlaton végig jó volt a hangulat, amihez hozzájárult a csoportunkat fogadó múzeumpedagógus is. Barátságos, érdekes, interaktív módon adta át az adott stílussal kapcsolatos információkat, illetve megkérdezte a véleményünket is, mely által sokkal egyszerűbb volt megértenünk, hogy a művészek mit szerettek volna közölni a képeikkel.

Az expo után eltöltöttünk még egy-másfél órát a Galériában, az ideiglenes tárlaton kívül is rengeteg remek képet volt alkalmunk megnézni. Ez nagy segítség lehet a rajzból érettségizők számára. Bár a képek megtekintése közben több száz évet és néhány múzeumi kilométert bejártunk, a jókedv és az érdeklődésünk még ekkor sem hagyott alább, ezt bármelyik itt készült fotóval tudjuk bizonyítani.

A Nemzeti Galériából egy kiadós sétával átmentünk Pestre, ahol meglátogattuk a Mai Manó Házat. Itt a posztmodern művészettel ismerkedhettünk Alföldi Róbert fotógyűjteménye segítségével, ami „A múlt szabadsága” címen látogatható. Éles váltás volt – hiszen neoavatgárd fotóművészetről van szó 1960-tól napjainkig –, ennek ellenére mindenki érdeklődve járta végig a tárlatot, hogy alaposan megnézve a képeket egyéni véleményt alkothasson. Bár sokunk számára volt nehezen emészthető a képek témája, mégis úgy gondolom, hogy a várt hatást mindenkinél elérte az expo, s egy igazán különleges kiállításról van szó.

A múzeumok után ellátogattunk a csoporttal a Nagymező utcai Művészellátóba is. Itt az árak ellenére nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy vegyünk is valamit, néhányan azonban már csak pihenni próbáltunk a vásárlás alatt. Többekkel együtt én is megfogadtam, hogy hozzászoktatom magam a sétához.

Levezetésképpen, mindenki megelégedésére plázázással zártuk a napot, de itt is voltak, akik inkább már csak egy étkezdében üldögélve ütötték el az időt.

Összességében úgy gondolom, hogy egy rendkívül izgalmas, érdekes napot zárhattunk, s megérte a késői hazaérkezés, a másnapi korán kelés ellenére is. Rengeteg információval gazdagodtunk, illetve a társaságnak köszönhetően egy igazi, családias kirándulásban volt részünk, jó hangulatban, sok humorral fűszerezve.