Eljött a harmadik – ezévi utolsó – bérletes előadásunk napja is. Március 4-én Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete a Tóth Marival című regényének színpadi feldolgozását tekinthettük meg.
Regény színpadon? Merész vállalkozás, de a WSSZ természetesen ezt is fantasztikusan oldotta meg.
A színpadon feltűnő egyszerű kellékek – például hordók, fémszerkezetek mindig újabb és újabb szerepben tűnnek föl – épp csak annyi utalással,hogy a kontextus összeálljon, a fantáziánk megmozduljon és kibővítse a látványt. A színészek feladata is hasonló, több szerepben, ha kell a háttérben, máskor előtérben játszanak, néha virágba borult fák de lehetnek vén csoroszlyák vagy a kocsit húzó csengős lovacskák is. Értjük, felfogjuk. A groteszk vizuális kapcsolatok, a jelenünkekkel összecsengő párhuzamok felismerése élvezetes játék, hálásan kuncog a közönség.
A drámában, mint műnemben az a különleges, hogy ami a színpadon történik, az a színház lelátóján ülő emberek aktuális kérdéseihez kapcsolódik hozzá, íg válik minden történet szükségképpen jelenné.
Így Mikszáth cirka száz éves regénye a hatalmi gépezet működéséről, a pénz bőségének, vagy éppen hiányának emberi jellemeket próbáló erejéről 2026-ban is szól hozzánk, üzen.
Számomra a legszebb felismerés a darabban az volt, hogy rájöttem, Mikszáth ebben a művében is egy leányát híven, igazul szerető apát helyez középpontba. Az esendő emberi világban a szerző csak ennek a mély érzelemnek ad esélyt, ennek a bölcs, körültekintő szeretetnek engedi meg, hogy tisztán megmaradjon és diadalt arasson.
| Grodvaltné Martos Veronika |
