Somló-hegy

A januári Végh Martin Emlékverseny pályázói, kiegészülve az énekkarosokkal április 21-én indultak el a közösen elnyert jutalomkirándulásra. Ennek helyszínéül a Somló-hegy és környéke szolgált. A napsütéses, ámde szeles napot egy hegyi túrával indítottuk. A lelkes csapat túravezetője Topár Zsolt, a Magyar Fogyatékosok Lovas Sportszövetségének elnöke volt, aki jó humorával kellemes és szórakoztató társaság volt az egész túra alatt.

A Somló-hegy 432 m magas, mi, túrázók ezt azonban sokkal többnek éreztük, pedig a kezdetben hideg, csípős szél is alábbhagyott időközben. A tény, hogy Végh Martin többször is megtette ezt a távot, mindannyiunknak új lendületet és erőt adott, ami kitartott egészen a hegy tetejéig. A Szent István-kilátóból elénk táruló páratlan panoráma bebizonyította, hogy érdemes volt - az olykor meredek - turistaútvonalon megmászni a Somlót. A rövid pihenő után, a szikrázó napsütésben immár lefelé folytattuk utunkat, amely során megtekinthettük a hegy oldalába vájt, kőből épített régi pincéket és a Somlói várat, ahol rengeteg szép fényképet készíthettünk.

A kirándulás végállomása Kerta volt, ahol a Magyar Fogyatékosok Lovas Sportszövetségének lovardája található. Itt olyan speciális terápiás lovaglás folyik, ahová Martin is mindig szívesen járt. Nagyon jóleső érzés volt látnunk, hogy Martinnak a lovardában egy saját kis sarok van kialakítva, s mindannyian elolvastuk a falra kitűzött Lovagolni járok c. versét.

A napot egy finom gulyással és lovas gyakorlatokkal zártuk. Szinte alig akartunk hazajönni, hiszen ritkán van lehetőségünk manapság arra, hogy ilyen önfeledt módon kiránduljunk a természetben. Éppen ezért bízom abban, hogy az emlékverseny és a kirándulás hagyománnyá válik a Tinódi Gimnáziumban.