Minden tanév elején komoly feladat az énekkar újraszervezése, a tagok toborzása, a próbák időpontjának egyeztetése. Ez utóbbi a megemelt óraszámok miatt szinte már lehetetlen. Ilyenkor mindig úgy tűnik, nem lesz ebből semmi, nem fog olyan minőségben megszólalni a kórus, mint eddig... Az idei tanévben segítségünkre volt az iskola programja, hiszen a 11. évfolyamosok választhatták a művészetek közül az énekkart is heti 1 órában. Így köszönet a 11. A és B osztály lelkes, énekelni szerető tanulóinak, mert még órarendbe illesztett órát is kaptunk általuk.  Aztán  - ha nehezen is -, de egyszer csak valami elindult ebben az évben is, s láss csodát, áprilisra  megint összeállt a műsor, s a hangzás is  imponáló volt.

Első fellépésünkkor októberben a Szent László templomban Mária-énekeket adtunk elő, majd két dalt – Szabadság, szerelem és Ezt a földet választottam - énekeltünk az iskolai október 23-i műsorban. Közben egy kisebb csapattal felléptünk az Öregek otthonában: műsorunkat megzenésített versekből, népdalokból, mai dalokból állítottuk össze.

A karácsonyt megelőző időszak lázas készülődéssel telt. Az iskolai karácsonyi műsorban megzenésített verseket – József Attila: Betlehemi királyok, Weöres Sándor: Nől a dér, Fényességes csillagos éj van - valamint hagyományos karácsonyi énekeket énekeltünk. Wawrzsák Áron szólóénekével, Simon Fanni fuvola-, Szabó Dávid szaxofon-, Bokányi Balázs klarinétszólójával szerzett emlékezetes perceket a közönségnek. A legnagyobb elismerést a We wish you a Merry Christmas című dal négyszólamú feldolgozása vívta ki. Záró számként – mint az előző évben is – a Nox együttes szép dalát adtuk elő együtt a közönség soraiban ülő diákokkal és tanárokkal.

Az első félév utolsó fellépése januárban a Szent László templomban a Tinódi emlékére megtartott misén volt, ahol egyházi énekekkel, köztük egy latin nyelvű, három szólamú szép kórusművel – Puer nobis - tisztelegtünk Tinódi emléke előtt. Ezt megelőzően részt vettünk a Végh Martin emlékére rendezett díjkiosztó ünnepségen. Nagy László Adjon az Isten, Szabó Lőrinc Köd előttem, köd mögöttem és Günter Schwarze Ároni áldás című művével emlékeztünk diáktársunkra.

Februárban elkezdtünk készülni az éves „nagy” műsorra is. Az idei programunkat a következő művek alkották: Karai József: Hív a messzeség, Brahms: Egy édes hangú kismadár, Farkas Ferenc: Három magyar népdal, József Attila: Kertész leszek – megzenésített vers, Wolfgang Koperski gospel- feldolgozása: Heaven is a wonderful place. Szólót énekeltek Nagy Alexandra és Zábó Barbara. Többször is volt lehetőségünk e műsorral színre lépni: a gimnázium dísztermében megrendezett hagyományos Tavaszi koncerten, majd a Szent László templomban az Éneklő Ifjúság hangversenyen, valamint június 11-én este a Fő téren adtuk elő. Fellépéseink jól sikerültek, reméljük, a hallgatóság számára is olyan felszabadult élményt nyújtott, mint a kórusnak az előadás. A koncerteken gitáron Szijártóné Lepsényi Ildikó, Grodvaltné Martos Veronika, zongorán Babos Judit kísért bennünket.

A májusi kulturális seregszemlén is szépen szerepeltek a kórus tagjai. Kiemelt arany minősítést kapott  a Nagy Alexandra, Kraszni Karina, Toldi Petra, Boros Boglárka alkotta éneklő csoport, szólóénekével arany minősítést ért el Nagy Alexandra és Wawrzsák Áron.

Áprilisban még egy emlékezetes, örök élményt nyújtó kiránduláson is részt vehettünk: Topár Zsolt lovasterapeuta vezetésével megmásztuk a Somló-hegyet, a vár-romoktól a kilátóig, a régi pincesortól Zsolt bácsi pincéjéig mindent „feltérképeztünk”. Majd következett Kertán a közös ebéd és a lovaglás.  A lovardában egy dallal köszöntük meg vendéglátónknak, valamint Horváth Ferenc buszosnak és Végh Róbertnek ezt a gyönyörű napot.

A Ballagási ünnepségen utoljára énekeltük végzőseinkkel a Gaudeamus igiturt Bárdos Lajos három szólamú feldolgozásában.

Ballagóinknak – Dhellem Anna, Kocsis Vanessza, Németh Petra, Simon Fanni, Tóth Roland, Szabó Dávid, Németh Nóra, Somogyi Krisztina - köszönjük az elmúlt évek lelkes hozzáállását, s kívánjuk, találják meg azt a hivatást, azt az utat, amely igazi örömöt, boldogságot ad számukra az életben. Márai Sándor gondolatával búcsúzunk: „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”