Barasits Bianka Fanni, Bogdányi Márk, Bokor Ádám, Böröndi Vivien, Hetyei Judit Annamária, Horváth Dorottya, Kiss Gergő, Kopácsi Evelin Kitti, Nagy Dorina Rita, Nagy Virág, Nardai Viktória, Németh László, Németh Nóra, Őri Erika, Őri Regina Zita, Pados Nikoletta, Patyi Kinga, Pénzes Petra, Pup Ramóna, Reichardt Péter, Simon Dániel, Smidéliusz Márk, Soós Réka Anna, Szalai Benedek Ferenc, Szár Enikő, Szekeres Levente, Szélessy Vivien, Tóth Árpád Imre, Tóth Viktória, Varga Eszter, Varga Máté, Vizi Ramóna

Kitűnő: Smidéliusz Márk, Szalai Benedek Ferenc, Szélessy Vivien

Jeles: Bokor Ádám, Horváth Dorottya, Kopácsi Evelin Kitti, Nagy Dorina Rita, Őri Erika

Tantárgyi dicséretek:

Angol nyelv: Németh László
Német nyelv: Őri Erika
Földrajz: Kopácsi Evelin Kitti, Smidéliusz Márk
Rajz és vizuális kultúra: Barasits Bianka Fanni
Testnevelés: Nardai Viktória, Soós Réka Anna, Vizi Ramóna

Idei és egyben utolsó gimnazista osztálykirándulásunk úti céljául Budapestet tűztük ki. 2013. május 24-én reggel csapatunk a sárvári vasútállomás előtt találkozott, onnan együtt vonultunk fel a peronra, izgatottan vártuk a jónak ígérkező kiruccanást. Már a távolból körvonalazódni látszott a Pest felé tartó vonat, majd mikor megállt, sietve szálltunk fel rá, hogy a legjobb helyet szerezzük meg magunknak. A hosszúnak hangzó háromórás út hamar elröppent, hiszen a hangulat remek volt. Az iskolából 3 osztály utazott egy kocsiban, így évfolyamtársainkkal, iskolatársainkkal is tudtunk beszélgetni, szórakozni. Noha még rendesen reggel volt, mindenki éber, vidám és várakozással teli volt.

Szállásunk elfoglalása után nyakunkba vettük a várost. Tömegközlekedéssel megközelítettük a Lánchíd budai hídfőjét és onnan felsétáltunk a Várba. A Vár gyönyörű, a panoráma pedig lélegzetelállító volt. A legjobb képek kétségkívül ott készültek. Tettünk egy rövid sétát a Vár területén, nézelődtünk a különféle kirakodóknál, árusoknál. Azután a Hadtörténeti Múzeum kiállítását tekintettük meg. Különféle öltözékeket, fegyvereket, korabeli emlékeket, leírásokat, érdekességeket láttunk. Összességében nagyon jó volt a kiállítás, ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a történelmet. Onnan villamossal mentünk a Gyermekvasút állomásához. Sajnos épp elszalasztottuk a vonatot, ezért várakoznunk kellett cirka 50 percet, de sikerült azt az időt is eltöltenünk. Fényképeztünk, énekeltünk, beszélgettünk, szórakoztattuk egymást. Majd megérkezett a vonat. Érdekesség, hogy az állomáson és a vonaton is kis úttörők dolgoztak, felnőtt segédlete mellett persze. Leszállás után egy kis erdei sétát tettünk a Libegő bejáratáig. Ott mindenki felült egyre és lementünk a János-hegy tetejéről egészen az aljáig. A panoráma csodás volt, a levegő friss, mindenki nagyon élvezte. Az első nap utolsó helyszíne a Nyugatinál található West End City Center volt. Ott 3-4 órát tölthettünk el; volt, aki vásárolt, vacsorázott vagy csak bóklászott és körbenézett egyet. Végül visszautaztunk a szállásra, ott mindenki kedvére csinálhatott bármit, amíg el nem aludt.

Második nap csapatunk ismét nyakába vette a várost. Csomagjaink West Endben való letétele után meglátogattuk a Terror Házát, ahol mindenki megtudhatott sok-sok érdekességet a XX. századi magyarok sanyarú helyzetéről. Egy-két szoba megrázó képeket, adatokat tartalmazott, mindenki megdöbbent. A legérdekesebb kiállított tárgy kétségkívül az eredeti háborús tank volt. Érdekes volt látni egy igazi harckocsit majdnem testközelből. A kiállítás után földalattival megközelítettük a Hősök terét, azt megkerülve a Városligetet tekintettük meg. Láttuk a „felengedett” műjégpályát, besétáltunk Vajdahunyad várába, illetve egy rövid sétát tettünk a parkban. Útközben láttuk a Szépművészeti Múzeumot, csakúgy, mint a Műcsarnokot. Ezután a kisföldalattival a Vörösmarty térre utaztunk, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a Váci utca délutáni forgatagából. Végül csomagjainkat felvéve kimentünk a Déli pályaudvarra, ahonnan este fél hétkor indult vissza a vonatunk. A hangulat még mindig töretlen volt, noha egyszer-egyszer mindenki bóbiskolt.

Összességében nagyon jó kirándulást tudhatunk magunk mögött. A hangulat is csupán emelni tudta a fényét. Valahol azért sajnáljuk, hogy ez volt az utolsó közös utunk, de reméljük, hogy még azért lesz lehetőségünk valahova ellátogatni jövőre is, ha többre nem is, de egy napra legalább.