« 2024. április »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30
Tinódi Gimnáziumért Alapítvány Kréta - elektronikus napló High-tech Biolabor
A+ A-
Hatodik túra - Mátra, Kékes

Időpont

2004. szeptember

Résztvevők

Németh Dávid 11.A, Fitos Mihály 11. A, Poós Kornél 11. A, Büki Albert 12.N, Fülöp Nándor 11. C, Ferencz Zoltán 10. C, Simon Ferenc, Vígh Viktor

Útvonal

Sárvár-Budapest-Vámosgyörk-Gyöngyös-Mátrafüred-Kékes-Parád-Eger-Füzesabony-Budapest-Sárvár

 

Részletes útvonal turistajelzésekkel

Mátrafüredtől K+, majd Vízműtől K+ és Kr a Kékestetőig. Kékestől S, majd S+ az Erdőrezervátumban. K+-on felfelé , majd KS Kis-Sas -kőig. Onnan K, majd a Markazi-kaputól Z , majd ZO az Ilona-völgyi vízesés felé, majd újrra vissza a Z-re Parádfürdőig.

Védett területek

Mátrai Tájvédelmi Körzet (a Bükki N. P része)

Képek

Túlélőtúra - Mátra

Élménybeszámoló

Ősszel a Mátrát céloztuk meg. Mátrafüreden szálltunk le a buszról kb. este tíz körül. A táborhelyet a térkép alapján választottam: forrás, padok, távol a falutól. Tökéletes! A valóságban azonban egy "aprócska" probléma akadt vele! Andezitbe vágták a pihenőt, így sátorverésre aligha volt alkalmas. Új helyet kellett keresni. Mivel idefelé láttunk padokat, táborhelyet a műút mentén, ezért visszafele kellett sétálni vagy 1 km. Éjfél volt, mire megvacsiztunk és sátorba kerültünk. A hajnal csípős volt, de reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Reggeli után irány a csúcs, Magyarország legmagasabb pontja, a Kékestető! A benevári kaptató bemelegítésnek nem is volt olyan rossz. Persze jó volt egy kicsit szusszanni a romoknál. Folyamatos emelkedéssel nemsokára elértünk egy üreget, amelyet Remete-barlangnak hívnak. Innen már csak pár óra volt a csúcs. Délre értünk fel. Fent fénykép 1014 métert jelző csúcskőnél, gyönyörködés a csodálatos panorámában, ebéd és egy kis napozás a vénasszonyok nyarának utolsó sugaraiban. A pihenés talán hosszúra is nyúlt, mert nagyon vinnyogva vettük fel a hátizsákokat. A hegyről lefelé jövet megnéztük az Erdőrezervátumot és az Ilona-völgyi vízesést. Hétre értük el a pihenőhelyünket, a Szt. István-cseviceforrást. A parádi csevice méltán híres. A vulkáni utóműködés jeleként a forrás enyhén szénsavas, kénes és vasas ízű. Aki először iszik ilyet, annak talán egy kicsit furcsa az íze, de a víz nagyon egészséges. Reggel az Ilona-patak frissítő vize után megreggeliztünk és fájó szívvel, de újra buszra kellett szállnunk. Egerben akadt még egy óránk várost nézni, majd fáradtan értünk vasárnap este haza Sárvárra.