Fényképek

Egy gimnázium életében mindig vannak "jeles" napok. Ilyen az úgynevezett Gólyanap is. Ennek a napnak a lényege, hogy a legfiatalabb tanulókat vérbeli gimnazistákká avatják fel, habár ez mindenkinek másról szól. Nekünk, kilencedikeseknek egy kihívás, a felsőbb évfolyamosoknak pedig egy remek alkalom visszaemlékezni arra, ők hogy is élték meg ezt a pillanatot anno.

Vészesen fogyott az idő. Mikor elkezdtük az iskolát szeptemberben, nem hittük volna, hogy ilyen hamar elérkezik október közepe. Lázas készülődés előzte meg a beavatásunk napját. Rengeteget ötleteltünk, szervezkedtünk. A három kilencedikes osztály minden energiáját a műsor elkészítésébe fektette és az eredmény magáért beszélt.

Elérkezett a nap, amire vártunk. Színpadra álltunk és előadtuk a műsort, amit másfél hónapja tervezgettünk. Az osztályokat hangos tapssal jutalmazta a többi diák. A legtöbben azt hittük a nehezén már túl vagyunk, de még csak most jött a java. A tizedik osztály által megszabott ruhákban kellett végigvonulnunk a színpadon. Nem mindennapi viseletet találtak ki számunkra, épp ezért jót nevettünk a másik kinézetén. Ezekben a maskarákban kellett feladatokat teljesítenünk, amikért pontokat kaptunk. Amelyik osztály a legtöbb pontot kapta, az szervezheti jövőre a gólyanapot. Miután teljesítettünk minden feladatot, amit elvártak a kis gólyáktól, le is zárult a délelőttünk.

Este még egyszer előadtuk a műsorunkat szüleinknek, barátainknak, ismerőseinknek, majd fél lábon állva, gólyacsőrrel fejünkön elszavaltuk a gólyák esküjét. Ezután következett az eredményhirdetés, amin a helyezések mellett azt is megtudhattuk mi lesz a jövő évi gólyanapi feladata az osztályoknak, most már csak a szervezésben.

Valószínű, jövőre mi is nevetve nézzük majd végig a következő kilencedik évfolyamosokat, és örömmel fogunk visszagondolni arra, ahogy tinódissá avattak bennünket. A napot egy disco zárta, ahol "kitombolhattuk" aznapi izgalmainkat. Pár év múlva is mosolyogva fogunk visszaemlékezni erre a napra.