Fényképek	Vaskarika fényképek

Idén az iskola legkedveltebb programját, a diáknapot április ötödikén rendezte a szervező gárda, élükön Vígh Viktor és Grodvalt Ottó tanár urakkal. Az idei rendezvény központi eleme a 10-es szám. Ennek oka nem más, mint egy jubileum, méghozzá annak a jubileuma, hogy 2013-ban immár tízedik alkalommal került megrendezésre a „WiGO világa”.

Miután iskolánk igazgatóasszonya átadta a kulcsot a diákönkormányzat elnökének, indulhatott a szokásos osztályok közötti versengés. Az idei év pikantériáját az adta, hogy ez alkalommal a tanárok sem szerettek volna kimaradni a versengésből, így ők is összeállították a saját csapatukat. A neves évfordulóra való tekintettel az osztályok – és a tanárok – egy 10 próba keretében versenyeztek egymás ellen. A tízpróba egyik feladata nem más volt, mint egy szülinapi torta készítése otthonról hozott alapanyagokból. Rengeteg csodás és legalább ugyanolyan finom alkotás készült, melyeket az osztályok a zsűrizés után elfogyaszthattak. A második helyszínen a szokásos „Ki-Mit-Tud?” zajlott, azonban az előző évekhez képest volt egy különbség: idén egy születésnapi verset, dalt vagy táncot kellett előadni az osztályok erre kijelölt képviselőinek. A harmadik helyszínen a nosztalgikus hangulat uralkodott, hiszen arra emlékezve, hogy mindenki volt gólya, gólyanapi ’szivatások’ feladatait kellett teljesíteni a versenyzőknek. A fociszobában az osztályok lexikális tudásukról tehettek tanúbizonyságot a labdarúgás terén. A következő feladat sok kreativitást illetve kézügyességet igényelt: minden osztálynak el kellet készítenie saját zászlaját. A rajzteremben a diákok egy izgalmas táncversenyen vehettek részt, melynek lebonyolításában a mai technika egy vívmánya, az Xbox Kinect segédkezett. A tavalyi alkalommal nagy sikert aratott „Egy perc” szoba idén sem maradt ki a repertoárból. Itt a versenyzőknek az Egy perc… c. műsorból válogatott feladatokat kellett teljesíteni mindössze 1 perc alatt, ahogy azt a műsor címe és a szoba neve is mutatja. A kilencedik helyszínen az osztályok képviselői asztali fociban, ismertebb nevén csocsóban versengtek egymás ellen. Ha diáknap a Tinódiban, akkor biztos, hogy valamit építeni is kell… Ez a valami idén egy retro- stílusú kerékpár volt, amivel aztán természetesen végig is kellett menni egy akadálypályán. Rengeteg ötletes és mérnöki megoldás született. Osztályom kerékpárja rendkívüli módon fel volt szerelkezve, még ’rakéta- meghajtás” is segítette a ’pilóta’ gyorsabb haladását. Egy probléma volt vele, hogy a főpróbán rendkívül megsérült kerékpár élesben nagyon hamar darabjaira hullott. Akinek a sok program közül nem sikerült választani – ami hozzáteszem elég nehéz dolog –, még mindig volt lehetősége, hogy jól érezze magát és megnézzen egy jó filmet a filmszobában.

Miután minden esemény lezajlott jöhetett a műveltségi vetélkedő és a diáknapi tízpróba eredményhirdetése, amit a várva-várt tanári műsor követett. A műsor teltházas volt, valakinek már csak a díszterem ajtajában jutott hely. Tanáraink idén retro- klipeket forgattak újra, amelyben a szereplők a tanári gárda ikonikus és nagyszerű alakjai voltak.

Miután mindenki kellemesen kinevette magát, hazamehetett ebédelni és pihenni egy kicsit, azonban a diáknap még nem ért véget. A szokásokhoz hűen a napot a fergeteges Diáknapi-buli zárta, ahol véleményem szerint minden résztvevő nagyon jól érezte magát és bulizott egy nagyot.

Ezúton szeretném megköszönni minden volt, mostani és leendő tinódis diák nevében a szervező gárdának, de főleg Vígh Viktor és Grodvalt Ottó tanár úrnak a felejthetetlen diáknapot! Én személy szerint mind a négy diáknapon nagyon jól éreztem magam, és úgy gondolom, ’ex- tinódisként’ is részt fogok venni a következő eseményeken, és teljes magabiztossággal állítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül!
Még nagyon sok boldog születésnapot kívánok a tinódis diákok nevében a WiGO Productionnek!