2017. június 13-án a Lendvai Kétnyelvű Középiskolába utazott iskolánk 20 fős csoportja.

A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képviselőivel, Sárvár város alpolgármesterével és aljegyzőjével közösen megemlékezésen vettünk részt.

1945. július 9-ről 10-ére virradó éjszaka ugyanis a jugoszláv partizánok mintegy 600 muravidéki magyart a hrastoveci várban kialakított gyűjtőtáborba szállítottak. Rájuk emlékeztünk.

Program:

A muravidéki internálásokra emlékeztünk

Minden sárvári tudja, hogy a volt Selyemgyár falán lévő emléktábla az ártatlanul idehurcolt szlovén emberek emlékét őrzi, hogy a temetőben a szépen gondozott sírok mellett egy évben egyszer fejet hajtunk az ekkor életüket vesztettek emléke előtt. Mi azonban most először emlékezhettünk meg arról, hogy a jugoszláv hatóságok hasonló módon jártak el a muravidéki magyarsággal szemben 1945 nyarán. Bosszúból 558 hűtlennek kikiáltott, ártatlan magyart hurcoltak el Lenart városába és Hrastovec várába, ahonnan sokan közülük már nem térhettek vissza családjukhoz.

Az elmúlt évben a hagyományos emlékünnepség keretében fiatal szlovén diákok is ellátogattak Sárvárra, hogy Lendva és Sárvár város vezetőivel együtt megkoszorúzzák ők is az emléktáblát, ugyanis 2015-ben aláírásra került az a nyilatkozat, amelynek értelmében évente diákok is részt vesznek az ünnepi megemlékezéseken, hogy megismerjék történelmüket, egy percre ők is megálljanak az ártatlanul meghaltak sírja előtt.

E szép kezdeményezésnek köszönhetően 2017. június 13-án a Tinódi Gimnázium 20 fős csoportja utazott Lendvára, ahol a Kétnyelvű Középiskolában fogadtak bennünket, majd dr. Göncz László történész, nemzetiségi parlamenti képviselő rendhagyó történelem óra keretében röviden összefoglalta az eseményeket, azok történelmi hátterét. A délelőtt folyamán aztán ellátogattunk a lenarti temetőbe, majd Hrastovec várához. Mindkét helyen megkoszorúztuk az elhunytak emlékére felállított kopjafát, illetve emléktáblát. A koszorúzáson részt vett dr. Sütő Károly, Sárvár város aljegyzője, Máhr Tivadar alpolgármester, és az ünnepséget megtisztelte Szlovénia magyar nagykövetasszonya is. A megemlékezésen gyertyát gyújtottak azok a túlélők is, akik akkor még pár éves kisgyerekek voltak. A hrastoveci várban a koszorúzás után fültanúja voltam annak, ahogy egy idős néni éppen az unokájának mesél azokról a szörnyű napokról, és megmutatta neki azt a két ablakot, amelyeken keresztül nézegetve vágyakozott haza, nem értette, mi történik. Megrendítő volt!

A hivatalos program után megnéztük az iskolát, majd egy kellemes kirándulást tettünk Lendván, a határszéli szlovén városkában.

Nagyon elgondolkodtató és emlékezetes marad ez a napszámunkra. A megemlékezők többször hangsúlyozták, a történelem megismerése mellett azért nagyon fontos a fiataloknak ilyen eseményeken részt venni, hogy ők is megértsék, soha többé ne történjen meg az, hogy embereket hurcolnak el ártatlanul, minden ok nélkül.