« 2017. október »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31
A+ A-
XXV. Móra Ferenc Novellaelemző és Fogalmazási Verseny

XXV. Móra Ferenc Novellaelemző és Fogalmazási Verseny díjátadója

Pipics János 12.B osztályos tanuló oklevele

A trieszti Nemzetközi Költészeti és Irodalmi Fesztivál zárásaként megrendezett díjkiosztója

Az eredményhirdetés során minden szerző felolvasta a versét az anyanyelvén

Pipics János 12.B osztályos tanuló

Dunio kastélya

2017. március 24-én Pipics János 12.B osztályos tanuló a XXV. Móra Ferenc Novellaelemző és Fogalmazási Versenyen 1. helyezést ért el. Gratulálunk nagyszerű eredményéhez!


Élménybeszámoló a Castello di Duino Nemzetközi Költészeti és Színházi versenyről

A Castello di Duino Nemzetközi Költészeti és Színházi verseny egy harminc év alatti szerzők számára évente kiírt rangos megmérettetés, amit a trieszti egyetem és az UNESCO is támogat. Fő szervezői: Gabriella és Ottavio Gruber, egy olasz házaspár, akik már évek óta munkálkodnak a költészet közösségépítő erejének növelésén. A két kategóriánál nemcsak a feladat más, hanem a pályázat benyújtásának módja is. Amíg a kiadatlan verseknél a pályaművet a szerző anyanyelvén kell beküldeni egy jó minőségű angol fordítással, és ezek alapján dönt a zsűri, addig a jeleneteknél az angol mellett olaszra is át kell ültetni az írást, hisz azt olvassák el a pályázatok elbírálói.

Az idei téma a „Generációról generációra” volt. A beküldött versem („Tekintsünk be lámpájának tükörablakán”) egy látszólag hétköznapi tárgy történetén keresztül mutatja be tömören az adott ház lakóinak sorsát, történelmi és irodalmi utalásokkal, posztmodern eszközökkel. A mottó az írás valódi üzenetére utal, így talán segít megtalálni a mondanivalót a sorok között.

A nemzetközi zsűri, a Mediterráneum különböző egyetemeinek professzoraiból állt. A színházi résznél és a verseknél is első, második és harmadik helyezettet állapítottak meg, valamint az előbbinél egy különdíjat adtak, az utóbbinál pedig az UNESCO, az olasz köztársasági elnök és a partner kiadó is díjazott egy szerzőt. Ezeken kívül külön elismerték a legjobb 16 év alattiakat (Sergio Penco-díj), és kiválasztottak további negyven verset a világ minden tájáról publikálásra, de nem az országok szerint, így volt olyan állam is, ahonnan egyetlen pályázót sem emeltek ki.  Ez utóbbi kategóriába kerültem be én is, egyedüli magyarként. Az eredményhirdetésre a trieszti Nemzetközi Költészeti és Irodalmi Fesztivál zárásaként megrendezett díjkiosztón került sor, ezen vehettem részt április 2-án. A szállásunkat finanszírozták, csak a ceremónia lebonyolításához kellett hozzájárulni.

Április elsején este érkeztünk meg Triesztbe. A szervezők jóvoltából a kétcsillagos Hotel Centro Triste vendégei lehettünk. Vasárnap egy rövid kirándulást követően indultunk el Duinóba, a kastélyhoz. Az épület nagy múltra tekint vissza. Rilke elégiáiról ismert, de a legenda szerint Boccaccio is megfordult ott, így szervesen kötődik az irodalomhoz. A lélegzetelállító kilátás, a gyönyörű park, a kastély díszes szobái és a régi vár egy kiálló sziklán található romjai mellett a kis falu festői szépsége is emelte a rendezvény fényét. A díjkiosztóra a jegypénztár melletti épület konferenciatermében került sor.

Az eredményhirdetés a kultúrák találkozója volt. Többek között kínai, vietnámi, mexikói, görög, spanyol, német, litván, szerb, francia, kameruni, izraeli és ecuadori résztvevő is volt, így a verseny tulajdonképpen egy költészeti világbajnokságnak is tekinthető. Bár maga a díjkiosztó olaszul zajlott, a nemzetközi konferenciákhoz hasonlóan egy tolmács fordított mindent angolra. A szervezők elmondása szerint az érintett országok konzulátusait is értesítették, sokan (például a francia és az izraeli követségről) el is látogattak az eseményre. Rajtuk kívül Trieszt vezetősége és az olasz sajtó is képviseltette magát a rendezvényen. Az eredményhirdetés során egy díjat, könyvjutalmat és különböző ajándékokat kaptunk, minden szerző felolvasta a versét az anyanyelvén, Gabriella Gruber pedig olaszul, miközben az angol fordítást kivetítették. A színi jeleneteket trieszti színészek adták elő természetesen olaszul, de az angol átiratot ott is olvashattuk. A hivatalos fotózkodások mellett a szponzorok is gratuláltak, majd a záróbeszédben a szervezők köszönetet mondtak az önkénteseknek is. Kihangsúlyozták, néhány szerzőnek már az utazás is sok gondot okozott vízumproblémák miatt (például az ecuadorinak és a mexikóinak), nekik az UNESCO segített.

A világ minden tájáról érkezett pályázatok közül kiválasztott, összesen nagyjából ötven verset egy trieszti kiadó fogja megjelentetni angolul és olaszul egy antológiában, de mellékelni fogják az általunk eredeti nyelven felolvasott versekről készült felvételt is.  A könyv várhatóan nyártól kapható majd, és ősszel mutatják be. Ez a hétvége emlékezetes marad, nemcsak a szakmai programok, hanem a felejthetetlen élmények miatt is.

 

Tekintsünk be lámpájának tükörablakán

„A múlt nem merül feledésbe,
épp ezért nem is múlt.”

(William Faulkner)

 

Sárga bicikli az udvaron.

Rágja a rozsda,
kerülgeti a szél,
ráül a harmat,
az eső lemossa,
a por temeti.

Sárga bicikli az udvaron.

Emlékek cikáznak felette, s ez a rozzant, vén
gépezet világok fényes kapuja lett.

Már átépült a ház is,
már rég másé itt minden.
A családot elhurcolták,
a másikat elüldözték,
s ő ott várt a fészer előtt.
Már fészer sincs, csak

a sárga bicikli az udvaron.

Húsz év magány.
Az új lakók örültek neki, a kisgyerek rajongott
érte, s ő úgy szállt, mint egy ifjú szekér.
De őket elküldte a bank.

Most vár. Lapos kerekei aszfaltról álmodnak
az éjjel, s átszövi küllőit a gaz.

<ő mindent látott, ő a vád koronatanúja>

Generációk vándoroltak a vásznon,
hol gyengébb, hol erősebb színekkel,
de a kép ugyanaz:

Egy sárga bicikli az udvaron. Rágja a rozsda,
s már csak ő tudja, hogy sárga volt.

Pipics János

12.B osztályos tanuló